Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

EMELŐHALÁSZAT - 2. MERÍTŐ „PIPÁLÓ" HALRA - A merítő használata

nehéz), majd ő maga is beszáll, és kiönti a halakat a merítőből a hajóba, vagy mindjárt a bárkába teszi. Azután indul ismét, tovább keresi a pipáló halakat. A Fertőn használt merítő formailag azonosságot mutat a Jankó János által ismertetett karakalpak és jakuttörök szákokkal, mivel ezek is egy hálózsákot tesznek kerek abroncsra, s ezt rúdhoz erősítik. A használatuk módjában azonban már lényeges eltérés mutatkozik, mert mint az Amu-Darja deltájában élő karakalpakok, mind a jakuttörökök télen jég alatt, léken keresztül halásznak vele, ugyanúgy, mint a bodrogközi halászság az ettől ugyan formailag eltérő, viszont használati módjában megegyező „vasas, v. téli szákkaF'^Ol A fertői merítőt azonban a formai azonosság ellenére sem hozhatjuk összefüggésbe a török szákolással, még akkor sem, ha - mint Jankó János mondja: - „A töröktől tanulta meg a magyar a szákolást, melynek szerszáma... valamelyes kerek abroncsra vetett hálózsák, kávák nélkül"202 Véleményünk szerint ez a kizárólag csak pipáló halra alkalmazott eszköz már ebben a hazában jöhetett létre, mégpedig olyan területen, ahol a vízszennyeződése és az időnként bekövetkező nagyfokú oxigéncsökkenése, ill. oxigénhiánya miatt a halak pipálni kénytelenek. Ezért tölt be a török zsáktól eltérően ilyen speciális funkciót, s ezért nem alkalmazzák a jeges halászatnál. Eredetére, kialakulására vonatkozóan feltevésünk kettős: 1. vagy a velencei halászok hozták létre ezt a formát, és vitték az 1900-as években a Fertőre, vagy fordítva a Fertőn való tartózkodásuk idején (1900-1910 között) az itteniektől tanulták el, ennek készítési és használati módját, és visszaköltözésiik után a Velencei tavon is meghonosították, vagy 2. A két területen egymástól függetlenül jött létre a halak speciális hidrológiai viszonyokra reagáló, azonos megnyilvánulásainak hatására. Az előbbi feltevésünket az is indokolja, hogy a kerítőhalászatnál alkalmazott hajtócsiga és a jeges tanya ötszögű idomformája is a Fertőről került át a Velencei tóra, - a néhány évig itt dolgozó, majd visszaköltöző halászok közvetítésével — így lehetséges, hogy a merítőt is innen vitték magukkal. Az utóbbi feltevésünket pedig arra alapozzuk, hogy a segédeszközként alkalmazott szákot, mindkét helyen ismerték és ezért ennek mintájára egymástól függetlenül is elkészíthették, létrehozhatták a merítőt, ill. forgózsákot, mivel a csoportba összeverődőt pipáló, ill. forgózó halak fogására az ilyen szákhoz hasonló - merítési elven alapuló - fogóeszköz a legalkalmasabb. Ezenkívül az eszköz: merítő, ill. forgózsák, valamint a halak viselkedésének: pipálás, ill. J'orgózás elnevezés különbsége is e feltevésünket támasztja alá. Ennek ellenére az előbbi feltételezés állhat mégis közelebb az igazsághoz, mivel a formai azonosság kétségtelenül kölcsönhatást mutat a két terület között. 20

1 JANKÓ János, 1900. 359-364. 20

2 JANKÓ János, 1900. 582-583. 143