Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
EMELŐHALÁSZAT - 2. MERÍTŐ „PIPÁLÓ" HALRA - A merítő készítése
hány, akár a vízbedobott kő, avval a különbséggel, hogy a körök szakadatlanul keletkeznek" „A rothadó szennyvizek a víz oxigén tartalmát nemcsak csökkentik, hanem annyira elhasználhatják a rothadási folyamat közben, hogy oxigénhiányt okozva a vizek halállománya kipusztul. Nagy vizhozamú folyóknál, ahol erős a hígulás, ez ritkábban szokott bekövetkezni, kis vízfolyások mentén gyakoribb, különösen ha nagy mennyiségű szerves anyagot tartalmazó tisztítatlan szennyvíz kerül bele. Az oxigénhiány következtében a halakat nagy izgalom fogja el, levegő után kapkodnak „pipálnak'", majd kimerülve elbágyadnak, oldalfekvésbe kerülnek és végül megfulladnak... A természetes vizek oxigéntartalma mintegy 5—7 cm^ literenként"^? Éppen ezért a csekély oxigénmennyiség következtében az igényesebb halfajok el is pusztulnak, de az ellenállóbbak átveszelik, különösen, ha e folyamat nem tart sokáig. A Fertőn a halak pipálását meg az is kiválthatja, hogy a szél a fenéken 30-50 cm vastagságban elhelyezkedő finom iszapot annyira felkavarja, hogy a víz olyan lesz, mint az erősen híg sártömeg. A halnak e szorult helyzetét használja ki a halász, amikor mentőjével a pipáló hal fogására indul. A merítő készítése A merítő hosszú nyéllel ellátott, körformára meghajlított gömbvasra (kávára) erősített hálózsák. Részei: „káva" (k) (Eisenreifen, Eisenroáf), „hálózsák" (hzs) (Sack), „nyáF (ny) (Stiel) és „vaspánt" (vp) „szegezőlyuk"-kai. A kávát kováccsal készíttetik 10-12 mmes gömbvasból. Ez kerek formájú, de nincs összeforrasztva karika módjára, hanem a két kihegyezett vége a nyélhez igazodik kétoldalt 15 cm hosszúságban, hogy hozzá lehessen szögezni. A kihegyezett végeket bele is verik a nyélbe, majd vaspántot húznak rá, és azt egy szeggel megerősítik. A káva átmérője: 1.5 m. A nyél hossza 3.54 m, ez fenyőfából készül. Ez képezi a merítő vázát, már csak a hálózsákot kell megkötni 30 mm-es szembőséggel, (60 mm-es szemnagyság) és a kávára rászerelni. A meritőre készülő hálózsákot a halász 30 szemre kezdi. Kiinduláskor a fonal végére egy egész szemnek megfelelő nagyságú hurkot köt és ezt egy szegre akasztja, hogy könnyebben fndjon dolgozni, majd a kötőtű és kötőfa segítségével. Hosszában megköt 30 szemet a varsánál már ismertetett kötéstechnikának megfelelően. Mikor ez megvan, akkor a 30 szemet felfűzi egy zsinegre, és lefelé köti soronként a hálót mindaddig, míg az a 30 szem bőséget el nem éri. Ha lefelé is megkötötte a 30 szem hosszúságot, akkor már négyszögletes alakú a háló, ez lesz a merítő feneke. Amikor eddig eljutott, a kötőtűt és kötőfát leteszi és megkeresi, kiszámolja a háló középpontját, a középső szemet, és erre tesz egy követ, burgonyát vagy ami éppen kéznél van (lényeges csak az, hogy gömbölyű legyen), majd a háló alá nyúl, megfogja a követ, miáltal egy kis zsák keletkezik, amibe a kő helyezkedik el, és a követ burkoló központi hálórészt egy 19 6 HERMAN Ottó, 1887. 491-492. 197 pApp Anna i 94 8 43 141
