Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
EMELŐHALÁSZAT - 1. EMELŐHÁLÓ - Az emelőháló használata
második szemen bujtatják át. Ezt a kézinsléget kötik aztán ki a kávához. Mivel minden második szemet kötnek csak fel a kézinslégre, a háló egy kicsit megrövidül, s ezáltal a közepe felé, enyhén homorúan mélyed (65. ábra). A kávák könnyen és jól hajlítható vesszőből készülnek. Hosszúságuk 250-270 cm, melyek félkörívben meghajlítva, átlósan elhelyezkedve csatlakoznak egyrészt alul a hálóhoz, másrészt felül egy kis kötéldarab segítségével a kb. 2.5-3.5 m hosszúságú nyélhez. Az emelőháló használata A halász a csatorna partján áll és a hálót beereszti a vízbe úgy, hogy az a víz fenekére merüljön. így tartja kb. 6-8 percig, majd felemeli és - ha sikerrel járt kiszedi a fogott halat. „A fogás azon múlik, hogy a járó hal történetesen éppen a hálófölé kerül" 19 3. Egy-egy helyen többször (négyszer, ötször) is lemeríti hálóját, különösen akkor, ha jó a fogás. Általában a halászok már ismerik azokat a helyeket, melyek az emelkőhalászatra leginkább alkalmasak, s ezeket sorba lejárják. Az emelőhálót a kishalász főleg ivás idején használja, amikor a halak- az ivásra alkalmas sekély vizet keresve - tömegesen vonulnak kifelé a csatornákban, árkokban. Azon kívül a nyári hónapokban (július, augusztus), főleg este, amikor kifelé és kora reggel, amikor befelé - a tó felé - igyekeznek a halak. A ma már területünkről egyre inkább eltűnő, kevésszámú emelőháló meglétére és alkalmazására vonatkozóan elég korai történeti adat áll rendelkezésünkre. Lukács Károly ugyanis a következőt közli az 1492. évi Sárvár és Kapuvár tartozékairól felvett, Hegykő községre vonatkozó latin urbáriumból: „Item quicunque cum Retibus piscaverint quod vocatum Fok halo super Lacum ex eo solvet Flor. 4. Duas Libras Pisum et Pisces 50." Magyarul: „Épp úgy bárki, aki a Pók-hálónak nevezett hálókkal halászik a tavon, ezért 4 frt-ot fizet, két font borsót és 50 font halat. ...sajnálattal kell megállapítanunk, -írja tovább Lukács Károly- hogy e szerszám alakjára és használatára vonatkozólag az érdekes oklevél nem nyújt egyéb támaszpontot, mint azt, hogy a tavon (super Lakcum) dolgoztak vele, vagyis nyilván csónakon. Nem bizonyos, csak felette valószínű, hogy egyszerű emelőhálóval van dolgunk, a Herman Ottó említette köröstarcsai fajtával, nem pedig a Morvay Péter leírta átmeneti alakkal a borító és emelő halászat szerszámai közt, amilyet a Mohácskörnyéki holt Dunaágakban használnak. Ez a forma jöhetett az Aldunáról, a beszarábiai mocsarakról, orosz halászok útján; a köröstarcsai és a fertői alak azonban - ahogy nagy mesterünk mondta - „a partról (hozzátehetnők: s állóvízben csónakról L.K.) való halászatnak nem csak magyar földön, hanem általánosan is legjobban elterjedt szerszáma" 1 9^ 3 Annak ellenére, hogy ezt az eszközt ma már csak a csatornákban alkalmazzák, a tóban hajóról egyáltalán nem dolgoznak vele, azonkívül a pók elnevezését sem ismerik 19 3 HERMAN Ottó, 1887. 307. 194/a lukACS Károly, 1953. 283.(A Körösökön is póknak nevezik az emelőhálót, nyilván formájáról. Lásd SOLYMOSEde, 1960. 11-15. A Mohács-környéki pókkal kapcsolatban bővebbet SOLYMOSEde, 1965. 143150. S.E) 138
