Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

HAJTÓHALÁSZAT

HAJTÓHALÁSZAT „A hajtóhalászat tisztán erőszakos. Kell hozzá egy háló - minél apróbb szemű -, mely a halat megfogja és egy rúd, mellyel a halat a hálóba kergetik. Ez tisztára szegény ember mestersége, s egész lényege szerint rablóhalászat" A magyar Fertőn a hajtóhalászat eszköze a kistükörháló, (Kleines Spiegelnetz) vagy kisnádháló. Kötésének és felkötésének módja megegyezik - a keritöhalászatnál már bemutatott - nagytükörhálóéval. Kettő között különbség csak a méretben mutatkozik, mivel ez a háló csak 17—25, esetleg 40 m hosszú, valamint abban, hogy ezen nincsenek kávafák, s ennélfogva húzókötelek sem, ezeket az ín- és folócoskötél végén elhelyezett fölek (melyek tulajdonképpen az ín- és a folóckötél visszahajtott és megkötött végei) helyettesítik (60. ábra). Mivel ezt a hálót nem húzzák, - nem kerítenek vele - hanem csak leállítják, hogy beleűzhessék a halakat, ezért itt a káva és a húzókötél felesleges, a füles megoldás mint a későbbiekben látni fogjuk - jobban megfelel a vele kapcsolatos fogásmodnak. A halászok ezt az eszközt háromféle módon használják: a helytől ill. a halászandó területtől függően. Máskép halásznak vele a partmenti nádasban, máskép a kis nádszigeteknél (vagy hínáros részeknél) és ismét máskép a csatornákban 1./ E háló nádasban történő alkalmazásához szükséges egy 5-6 m hosszú rud, melyet esetleg az evező is helyettesíthet - aminek segítségevei a halót a nadasban is kihúzhatják, kifeszíthetik. A hálót (mely e fogásmódnál 17, ritkábban 25 m hosszú) a halász hajón viszi, és a ritka nád csörgő mentén haladva figyeli a halak mozgását. Ahol sok halat észlel, ott megáll, a karjára felszedi a hálót úgy, hogy alul legyen a folóc és felül az ólom, majd a hajót rögzíti és kiszáll (44. kép), óvatosan lábolja a vizet. Keres egy kis tisztást, ahol a karjára felszedett hálót leteheti. Az ínon és a folóckötélen levő fülekbe beleakasztja a rúd végét és így tolja ennek segítségével a hálót a nád között. 8-9 méterre nyomja így el egyenesen, majd elfordul vele derékszögben. A halász vezeti a hálót a nád között, ilyenkor az alsó és felső ínkötél egymás mellett van - nagyon vigyáz, ne hogy az ólomsín a nádon fennakadjon, mert akkor a halak alul mind kiszökhetnek. Amikor a hálót így derékszög alakban kihúzta (61. ábra 1.), akkor a rudat kiveszi a fülekből, minek következtében a folóc feljön a víz tetejére, és ezáltal széthúzza, függőleges falként kifeszíti a hálót. Ha a para a nádban megakad, és nem tud feljönni a víz tetejére, akkor a halász a rúd segítségével húzza fel. Ezzel a kihúzás megtörtént, lehet a halakat a kivetett háló felé űzni. Ez a hajtóbot, buffogató, zuháló (Treibstangel) (61. ábra 3.) segítségével történik, ami nem egyéb, mint egy 120-160 cm hosszúságú rúdra erősített bőrdarab, (vagy rossz cipő), amit a halász a vízbe csapkod, hogy a halak 18

5 JANKÓ János, 1900. 365. 129