Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
KERÍTÓHALASZAT - 3. TÜKÖRHÁLÓ - A nagytükörháló készítése: kötés és felkötése
állító halászat tárgykörébe is besorolhatnánk, de ez - mint majd később látni fogjuk nem lenne helyes és célravezető. Éppen ezért e fejezetben csak a nagytükörhálót, és ennek használati módját fogjuk ismertetni. A nagytükörháló készítése: kötés és felkötése A nagytükörháló hossza általában 100 m, (de lehet 80, vagy 120 m-es is), magassága középen 140—190 cm, azonban kétoldalt a kávafáknál már 100-110 cm-re összeszűkül. E háló kötéstechnikája azonos a többi folyóméteres hálóéval. A tükörrész kötésénél azonban nagyobb és vastagabb kötőfát alkalmaznak, hogy a kívánt szembőséget megkaphassák. Ennek hossza kb. 24 cm, szélessége 11—12 cm, legnagyobb vastagsága pedig 2 cm. így a tükör (Spiegelauge, Spiegelgang) szembősége kb. 12-13-14 cm-es lesz. A léhés (Lisch) kötéséhez viszont már ugyanazt a kötőfát használják, amit a kishúzóháló, vagy gyalogháló kötéséhez, s ennek megfelelően a léhés szembősége is 28-30 mm-es lesz. A halászok külön kötik meg a léhést, 32 szem szélességben, és külön a két tükröst 7-8 szem szélességben, és a mar említett hosszúságban. A háló két tükrös része 3 ágú ó-os fonálból, a léhese viszont egészen finom, cérnavékonysagu lenfonálból, hogy a ponty se riadjon vissza tőle. „A csuka az belemegy, annak mindegy, hogy mellen, a pontynak viszont világos kell, hogy legyen a léhés, cérnavékonyságú, hogy játszani tudjon vele és ne ijedjen meg tőle, mert különben az bele nem megy™ 3. (Tehát még a tükörhálónál is figyelembe veszik a ponty ravaszságát és természetének megfelelően készítik azt el.). A léhés és a tükrösök megkötése után következik a háló összeállítása, felkötése. Először kifeszítik a léhést úgy, hogy az függőlegesen álljon, majd ennek kétoldalára a tükrösöket. Az így egymásmellé kifeszített hálók fölé húznak, aztán ki egy 5 mm-es folócoskötelet vagy paráskötelet, - melyre a parákat már előre felfűzik - alulra pedig két darab 8 mm-eset ínkötélnek, majd megkezdik a háló felkötését. Egyik halász felül a paráskötélre, a másik pedig alul az inra köti fel a hálót, egymással egyenletesen, párhuzamosan haladva. A tükröst minden szemnél felkötik a kötelekre, a léhésből viszont csak minden harmadik vagy negyedik kerül felkötésre, mert a második v. harmadik szem, mindig a tükörszem közé kerül. A fonállal ellátott kötőtűt tehát 3 vagy 4 szemen dugják keresztül, s csak azután veszik át a kötélen, - a nagyhúzóhálónál már ismertetett módon, - hogy oda felkössék. így kb. minden 14-16 cm-re lesz egy-egy felkötés, és minden harmadik kötésközbe helyeznek el egy-egy párát. A tükörhálóra ellentétben a nagy- és kishúzóhálóval - leginkább párát tesznek, csak ennek hiányában alkalmaznak folócot. Amikor a felkötéssel végeznek, akkor a háló két végére az ín és folócoskötél segítségével felerősítik a kávafákat, amikre aztán a kantárt vagy kengyelt kötik (59. ábra). 1 O-I Zsugonits Jenő. 126
