Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)
KERÍTÓHALASZAT - 1. NAGYHÚZÓHÁLÓ - A nagyhúzóháló használata: húzás karóra
esetleg egy másik cölöppel meg is támasztanak, és ezek tetejére teszik fel az 5-6 m-es gerendákat vagy gömbfákat. Általában hat ráklábon helyeznek el három gerendát, szépen egyvonalba, -ami együttesen 15-18 m hosszú - hogy a hálót ezen némileg elteríthessék, és a két végére a karikára összehajtogatott húzóköteleket feltehessék. Csak ezek elvégzese után kerülhet aztan sor a nagyhuzóhálóval történő keritőhalászatra. A nagyhúzóháló használata: húzás karóra A nagyhúzóháló alkalmazásához két hajó szükséges: egy nagyobb hálóshajó és egy valamivel kisebb halashajó. Ezeken kívül esetleg még egy lélekvesztőt, kisegítőhajót is visznek magukkal a banda tagjai, hogy a háló járását a halászgazda ezen ellenőrizhesse. Ez nem okvetlenül szükséges, de azért mégis jó, ha velük van, mert a háló elakadása vagy a hínárra való feltekeredése esetén a gazda ennek segítségével gyorsan megszabadíthatja azt az akadálytól. A hajók az egyes bandák kikötőbe lén - a csatornák, vagy hajóutak végében - állnak. A hálós- és halashajó állandó tartozéka - mint ezt a „Közlekedő és segédeszközök" c. fejezetben már láthattuk - a hajtócsiga, 2-3 evező, hajókaró, sulok, vízmerőlapát és a vasmacska. Ezeken kívül - amikor halászatra indulnak - a halashajóba tesznek még egy lefogócsigát, lefogót, (Scheibe, Wagel), letartócsigát, vagy leszorítót — ami egy 170—180 cm magas, felül keresztfával, alul pedig kétoldalt, vastengelyre erősített, forgatható csigákkal, orsókkal ellátott kisegítőszerszám, - melyet a húzásnál a háló alsó inának leszorítására használnak. Egy meredit (Peer, Pehr), meredét, cákot, vagy szákot, aminek segítségével - a húzás közben - a háló szárnyairól szedi majd le a halászgazda az előreszaladó halakat, és egy v. két húzóbárkát, amibe a halakat rakják. Ebbe tesznek még esetleg 1-2 drb. szőlőkarót is, hogy a bárkákat a vízen ezek mellé bárhol kiköthessék. E segédeszközökön kívül még ide szokták berakni a halászok tarisznyáikat, vagy puttonyaikat (Kraxen), valamint a munkaközben magukról levetett ruháikat is, mivel ezek a másik hajóban a háló miatt nem férnének el. Az itt felsorolt eszközöket részben már a kikötőhelen, részben pedig a tericcsfánál pakolják bele a hajókba. Ez utóbbinál szedik be a hálót is a hálóshajóba, valamint az egyik húzókötelet, melyet vagy a tericcsfa végén karikábaszedve, vagy a hajtócsigára feltekerve tárolnak, ill. szárítanak. Az előbbi esetben - az indulás előtt - innen tekerik fel az egyiket a hálós-, a másikat pedig a halashajó hajtócsigájára. A háló beszedése céljából a hajókkal közvetlenül a tericcsfa mellé eveznek. Ott három ember kiszáll, ezek közül egy a hálót szedi le a tericcsfáról, kettő pedig adogatja a hálóshajóban álló két halásznak, akik ezt a hajóba úgy rakják bele, hogy a kidobókávafa kerüljön a berakott háló tetejére keresztbe, - kidobásra készen - míg a másik - a háló alatt - a hajó fenekén hosszában helyezkedjen el, s ezáltal a kiszórásnál a hálószemek ebbe el ne akadhassanak. Ha a zsákkal szemben állunk, akkor a zsáktól jobbra van a háló kijárófele, kijárórésze — a végén elhelyezett kidobókávafával, - ezt húzza a halashajó, míg a másik része (a zsáktól balra levő), a háló bejárófele, v. bejárórésze, amit a hálóshajó húz. A berakásnál úgy szedik a hálót, hogy a bejárófele legyen alul - a hajó fenekében, - a kijáró pedig felül. A beszedésnél arra kell ügyelniük, hogy a hálószemek négyszögletesen - és ne rombuszalakban - helyezkedjenek el. Ilyenkor, a szedés közben végzik el a kisebb javításokat is. 109
