Bárdosi János: A magyar Fertő halászata. A Soproni Múzeum kiadványai 1. (Sopron, 1994)

KERÍTÓHALASZAT - 1. NAGYHÚZÓHÁLÓ - A nagyhúzóháló készítése: kötése és felkötése

Amikor ezt mind elvégezték, akkor az így felszerelt zsákot felkötik a már kifeszített folócos- és ínkötél közepére. A köteleket a csatlakozásnál összekötik, a zsák felső és alsó részét pedig 5 szemenként itt is felkötik a folócos, ill. ínkötélre. A két folócoskötél csatlakozásanál helyezik el a nagyobb (18-20 cm) szív alakú u. n. szívesfolócot (szf), és közvetlenül melléje jobbról is, balról is még egy-egy kisebb folócot is tesznek, hogy a kerítés alkalmával már messziről láthassák, hol a zsák, ill. a háló közepe, s így mindig ellenőrizni tudják annak egyenletes haladását. Ezenkívül ezek a zsák szájnyílását sem engedik lesüllyedni, hanem azt széjjelhúzzák, állandóan nyitvatartják. Ezen utóbbi célt szolgálja alul a zsákkő (zsk) is, amit az inak kapcsolódásánál erősítenek fel. (A zsákkő, valamint a seggikő kb. 1.5—2 kg súlyú, köszörűkőhöz hasonló, átfúrt kerek tégla, vagy esetleg ennek hiányában a vetőgép, „vetőmasina súla"). A zsák felkötése után megkezdik a lepedődarabok felkötését. Ezt már négy halász végzi egyszerre: kettő jobbról, kettő balról köti, s mindkét oldalon egyikük az ínra, másikuk a folócoskötélre a felkötőtű segítségével. A felkötőtű, - melyet kizárólag csak hálófelkötésre használnak, innen a neve is — mindig nagyobb, mint a rendes hálókötőtű: 33-36 cm hosszú és 3-3.5 cm széles. Leginkább bodzafából készítik, de bükkfából is lehet. Az előbbi azonban a halászok szerint jobb, mert az „megüvegesül, s így jobban csúszik, olyan lesz, mint a csont s ennek szálkája soha nincs" Egy-egy felkötésbe 5 hálószem kerül (49. ábra). A fonállal ellátott felkötőtűt 5 szemen dugják keresztül és azután dupla kötéssel - azaz kétszeres átvétellel - felkötik az ínra, ill. a folócoskötélre. A felkötések, itt közvetlenül a zsák mellett, egymástól 10 cm-es távolságokra kerülnek, amiknek helyét, egy 10 cm hosszú kis pálcika, felkötőmérték, méröfa segítségével jelölik ki, melyet a szájukban tartanak, hogy a nyáltól nedves legyen, s a kötélhez érintve jelet hagyjon, azonkívül ott mindig kéznél legyen. A két felkötés közötti rész, a kötésköz. „A zsák mellett azért vannak ollan sűrűn a felkötések, azért ollan kicsinyek a kötésközök, mert ha esetleg az egyik felkötés a húzás közben elszakadna, még akkor is csak 20 cm-es nyílás keletkezhessen. A zsáktól távolabb viszont már nagyobb a felkötőméret, és így a kötésközök is nagyobbak, mert ott már nem annyira veszéles az esetleges szakadás"^!. A zsáktól jobbra és balra 15 felkötés kerül egymástól 10-10 cm-es távolságra. Az a két halász, aki a folócoskötélre köti fel a lepedőt, itt még minden kötésközbe tesz egyegy folócot, vagy esetleg minden másodikba, de akkor kettőt egymás mellé. A 15-ik felkötés után a felkötőmértéket, vagy mérőfát kicserélik 15 cm-resre, s így a hálót 15 cm-ként kötik fel, de csak 4 szemre. így megy ez aztán már végig, azzal a különbséggel, hogy 30-30 m után már csak minden második kötésközbe helyeznek el egy-egy folócot. A felkötésnél a „főszerepet az ín viszi", a folócoskötélen dolgozók ehhez igazodnak. Az ínra való felkötésnél nagyon lényeges, hogy a kötés a két ínkötél között legyen belül és így az egymás fölött levő kötelek, ne csavarodhassanak, ne fordulhassanak a húzásnál, - mert akkor a hálót is feltekerik, akkor az is hömbölög és a halakat elengedi, - hanem pontosan egymáshoz igazodjanak, egymáson álljanak. Itt is, éppúgy mint a folócoskötélnél, minden felkötés dupla. Felköthetik azonban a hálót úgy is, hogy csak minden második kötés legyen dupla, - mindkét kötélen - míg a közbeeső * ^ Zsugonits Ferenc. ^ Zsugonits Ferenc. 104