Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
M. Kácsor Zoltán: Pó apó búcsúja
KÉP-ÍRÓ A teknős azonban gyorsan leintette. — Nemrég találtam egy meleg áramlatot — kezdte magyarázni. — Még szerencse, hogy órákig szembe úsztunk vele, nélküle talán már rég nem élnék. Olyan erős, hogy most is itt érzem a mancsaim alatt. Ez kivisz engem, ne félj. Néhány nap, és egy langyos, édesvízi tóban pancsikolok. De neked maradnod kell, muszáj megtalálnod azt a másik bálnát. — De hisz te mondtad, hogy egy álomban vagyok, és saját magamat keresem! — fakadt ki Boglárka. — Igazad volt, apó! Itt vagyok, most már nem kell azt a másik Boglárkát megkeresnem! Pó apó azonban a fejét ingatta. — Ez nem így van. Sokat gondolkoztam azóta, és neked volt igazad. Emlékezz, mit mondtál: „Érzem, hogy az a másik Boglárka létezik, és meg fogom találni" — idézte a teknős. — És Zengmának, a vízi varázslónak a szavait se feledd: „A legjobb, ha visszamész oda, ahol az előző életedben meghaltál, és megpróbálod lezárni a történteket." — Pó apó az északi irány felé biccentett. — Ez a te utad, és muszáj rajta végigmenned. — De én nem akarok elválni tőled, apó! — Pedig nagyon úgy néz ki, hogy nincs más választás. Neked északon van dolgod, nekem pedig délen, de ne félj, mert tudod, mire jöttem rá? — Mire? — hüppögött a bálnalány. — Rájöttem, hová ment az öreg halász: oda, ahol majd mi is újra találkozni fogunk. — Hol van az? — Közelebb, mint gondolnád. Majd meglátod. De egyelőre elég annyit tudnod, hogy előbb-utóbb mindenki eljut oda, még Paul is, ha sikerül rájönnie, hogyan változzon sisakká. Akkor megszabadítja magát. — Te a halálról beszélsz, apó? Nem vagyok ám olyan buta, nem tudsz becsapni! — Te egy nagyon okos lány vagy, Boglárka, és még ha akarnálak, se tudnálak becsapni. De nem a halálról beszélek, hanem éppen ellenkezőleg: az életről. — Azt akarod mondani, hogy az öreg halász még él? — De él ám! Sőt, csak most él igazán! — De az hogy lehet? — Mindenki keres valamit: te azt a másik bálnát, én pedig a szárazföldet. De amikor megtaláljuk, máris valami mást kezdünk el hajszolni. Minden arról szól, hogy elszabaduljunk innen, és ehhez eszközöket keresünk, az eszközök viszont rabbá tesznek. Mégis végig kell járnunk az utat, hogy ezt megértsük. Az öreg halász megértette, és az lett a jutalma, hogy most már azzá válhat, amivé csak akar. Boglárka hallgatott. Nem igazán fogta fel a teknős mondandóját, a szavak értelme mélyén zúgó igazság azonban eljutott a füleihez. Leginkább mégis az elválás foglalkoztatta, melyről most már egészen világosan érezte, hogy eljött az ideje. 92
