Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Banner Zoltán: Szervátiusz Tibor kolozsvári korszaka
BANNER Zoltán művészettörténész Pedig az ősi népi építészet és tárgykultúra geometrikus és szerves motívumaiban, jeleiben, jelentésében rejlő monumentalitásra éppen a román Constantin Brancusi vezette rá a világ szobrászművészetét. De a „formalistának", tehát öncélúnak és nemzetidegennek bélyegzett művész hiába ajánlotta fel halála előtt néhány évvel a román államnak párizsi műtermét és hagyatékát — nem fogadták el. Szervátiusz Tibor viszont akkor lép be a kortárs magyar és európai művészet fősodrába, amikor az ötvenes évek — még Móricz előtti módon megformálatlan — kőgörgetegeiben először érinti össze a két pólust, s teremti meg ezáltal ősiség és modernség áramkörét. A kolozsmonostori kőből faragott Kalotaszegi menyecske (1955), Csángó leány, Csángó asszony, Csángó férfi (mindhárom 1958-ból), az irtózatos keménységű feleki gömbkövekre vésett Napisten leánya és Ősanya szinte a teremtés parancsának engedelmeskedve veszik fel emberi vonásaikat, alakjukat — újfajta, más beszédre nyitva a modern szobrászat „alapkövének" Bráncuji tükörsimára csiszolt tojásidomainak hallgatagságát. És ezen az újfajta szobrászi nyelven („ha magyarnak születtem, a művészetet is anyanyelvemen kell beszélnem") szólal meg aztán Móricz, az újfajta magyar prózanyelv, a népi irodalom lelke, „Nyugat csapatjának keleti zászlója, / Mi nagy csatázásunk nagy igazolója. / Néha kényeskedő, de magyar hatalmú, / Nyugatba tört magyar s duzzadt bizodalmú, / Papnak indult lélek, de szabad, pacsirtás, / Szentírásos ember, kinek szent az írás. / Ma te vagy magyar s rendkívüli követ, / Ma benned sarjadnak az ős magyar tövek."10 11 És ezen a nyelven szólal meg Bartók, Ady, Tamási Áron emlékköve, és minden, ami kőbe íródik, egészen az Oltárokig, persze az oltárok is, de minden más portré, létportré is, a fában született, majd bronzba öntött Szabó Dezső, Németh László, Kós Károly, Eötvös József, mert csakis ezen a szellemre összpontosító, alig kidomborodó rajzolaton át derenghet fel a mélység hatalma, a magma izzása, mely bármikor felszínre törhet. Merthogy „így van az emberiség szégyen és szorultság között; kívül csendes, csak egy kissé halványabb a szokottnál, de belül annál inkább háborog, mint a volkán, melynek közel van kitörése. Ilyen e század, s lehetnék-e másforma? én, századom hű gyermeke?!"11 Nem olvasatot ajánlunk az idézetekkel; Szervátiusz szobrai nem olvashatóak (csak az, amiket maga vés egy-egy mű falába), mindössze azt az átjárhatóságot kívánjuk érzékeltetni, ami egyedül a gondolatnak adatik meg az irodalom, a zene, valamennyi más művészet, illetve kor között. A hiteles, az örökké érvényes gondolatnak: a szabadság gondolata ilyen, s a szabadság győzelme nyit utat az igazság érvényesülésének. 10 Ady Endre: Levél-féle Móricz Zsigmondhoz. Első közlés In: Nyugat, 1911 /23. sz. 11 Petőfi Sándor: Előszó az összes költeményhez, 1847. január 1. 61
