Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)

Matzon Ákos: Találkozás

MATZON Ákos képzőművész TALÁLKOZÁS Almási Tibor barátomhoz A mi barátságunk története az ezredforduló előtti és utáni "sűrű" évek privát kró­nikája. О kényszerűen tépte el a szülőföldjéhez kötő szoros szálakat, új otthont ala­pított és friss gyökereket ápolt. Én akkor lettem öregedő fejjel pályaelhagyó, pá­lyakezdő. Új világok, merőben szokatlan életkörülmények, sok bizonytalanság, ugyanakkor naiv hit és bizakodás. Nagy szerencsém volt a kilencvenes évek elején, hogy a sors összehozott Al­mási Tiborral. Konok Tamás vitt el hozzájuk (felesége, Zsuzsa is természetesen fő­szereplője a történéseknek) a barátságos Borsos-házba. Ok kedvességgel, nyitott­sággal, szimpátiával, jó szóval és falatokkal fogadtak. Én éppen kitörőben lévő művészi törekvéseim pozitív fogadására, értékelő segítésére vágytam, Tibor pedig — gondolom — javában a saját szakmai integrálódásának rögös útjait járta. Az előbbi mondatok sugallatával ellentétben a mi barátságunk spontán emberi szim­pátiára épült, és teljesen érdekmentesen működik azóta is. Megismerkedésünk te­hát egy nagyszerű pillanat volt, persze mi nem tudtuk, nem sejtettük (én legalábbis biztosan nem), hogy erre egy tartós kapcsolat épülhet. Az élet — életünk — imi­gyen ment, döcögött vagy rohant tovább... Kiállítások, tárlatlátogatások, elemzések, kölcsönös — mára egyre ritkuló — lá­togatások. A baráti elkötelezettség, szeretet a régi, nem zavarták az utóbbi évek kultúrában is mély nyomokat hagyó történései (és nemtörténései), de miközben gya­korta azzal ébredek, hogy szívesen elugranék hozzájuk baráti szóra, a sok (ál)el­­foglaltság, az öregség nyafogásai, stb. gátolnak ebben. Barátságunk fontos kötőszövete még — a kultúra iránti feltétlen kötődésen túl — egyéniségeinknek hasonlósága, és, ennek kontrasztjaként, markáns különbö­zősége (éppen Győrben szívtam el az utolsó cigimet 2001-ben). Mindkettőnkre jellemző a zárkózottságnak és a nyitottságnak egyfajta hullám­zóan változó szimbiózisa, ami a társasági kapcsolatokat is motiválja, de elsősor­ban a mindig legfontosabb családi kötődést jelenti. E pár sort azzal a kívánsággal zárom, hogy (önző módon) sok további mo­solygós, baráti évet kívánok Almási Tibornak és szeretteinek! 31

Next

/
Thumbnails
Contents