Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Tomka Péter: Helybeliek/autochtonok és beköltözők/migránsok a régész szemével
KÉP-ÍRÓ Ne gondolja senki, hogy nem éltek ott emberek, ahol még nem ismerjük (fel) a hagyatékukat. Láthattuk: van az úgy, hogy sokáig nem találjuk a nyomokat. Csak az érdekesség kedvéért: valamikor nagyon régen44 tartottam Szegeden egy eléggé botrányos előadást a Kisalföld avar koráról, hiányolva a korai avarokat, és mindenféle kalandos magyarázatokat vettem sorra (lakatlan gyepű, elhordták a halottaikat, nem temettek földbe stb.). Megemlítettem persze: lehet, hogy az egész a kutatás hiányossága. És lön. Azóta megkerültek a korai avarok a Bécsi medencében, nálunk is, a Rábától nyugatra is, kis „pásztorkodó" jellegű temetők, meg ott a nagy temető Ménfőcsanak-Bevásárlóközpont néven. Meg kiderült ugye, hogy ott voltak ők már, múzeumban, csak hát nem ártott újra felfedezni őket.45 Visszautalnék a honfoglaló vitézek (vezető és középréteg, a migránsok látványos része) meg a korai Árpád-kori temetők kultúrája közti látványos különbség okán a római kor végi, 5. századi későantik állapotokra. Gazdasági változások, politikai átstrukturálódás, ideológiai, mentalitásbeli változás. Ha ez „őskori" körülmények között történik, olyan lett volna, mintha új népvándorlás öntötte volna el a Kárpátmedencét! Még szerencse, hogy a települések kontinuusak (ha nem is mind), meg hogy ott van közben a köznép (becenevén a „bjelo-brdo kultúra"). Abból aztán kiválasztani, hogy mi a bejövő és mi az autochton — hát ez lesz a jövő egyik szép feladata. A településkutatás ma már minden skrupulus nélkül használja a „8-9. század" dotálásokat. És végre elkezdtük a 9-10. századot is emlegetni (sőt, 9-11. századot, mint régebben is, pl. maga Sós Ágnes: csak akkor a bizonytalanság okából, most már lehetőség szerint a bizonyossággal). Mit tud hát adni a felvetett kérdés megoldásához a régészet? Manifesztálódike az a bizonyos „mi"-tudat? Itt-ott, óvatosan, a szokások területén, viseleti, lakáskultúra-beli, általában kulturális összefüggések értékelése alapján van rá némi remény és ez alkalmat ad kialakított hipotézisekkel kapcsolatos állásfoglalásra (esetleg éppen érveket ad történeti hipotézisek mellett vagy ellen). Merthogy láthattuk: kontinuitásproblémák pedig vannak. Hogy s mint és meddig kontinuus egy-egy római település, illetve a romanizált népesség? A vándorló népek új hazájukban mennyire kontinuusak kiindulási pontjuk óta (van-e pl. hiungnuhun kontinuitás)? Az etnogenetikai folyamatok mögött felsejlik-e valami maradandó? Tanulság: más korok ugyanúgy terheltek a helybeliek és beköltözők kérdéskörével. A helyzet, ahogy mondani szoktuk, nem reménytelen. A felvetett problémát — finomítva: ma még — nem lehet megoldani. De törekedni kell rá, ebben az igyekezetünkben akár látszólag vad ötletek, furcsa javaslatok is meggondolandók. Előbb-utóbb csak kikristályosodik ez is. 44 Tomka 1971b, 133-141. p. 45 Tomka 2008, 238-241. p. 194
