Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Tomka Péter: Helybeliek/autochtonok és beköltözők/migránsok a régész szemével
KÉP-ÍRÓ Bővülés: a (fontosabb) 9. századi temetők a Dél-Dunántúlon mindent nem lehetett még felhozni a Zalaváron-Fenékpusztán, meg a Sopronkőhidán-Présháztelepen kívül.26 Azóta aztán „feltelt" Zala és jórészt a Dél-Dunántúl 9. sz.-i lelőhelyekkel.27 (3. kép). Később pedig a Kisalföld, illetve a Balatontól E-ra fekvő területek is.28 (4. kép). Manapság délen Kaposvár: 61. út29, középen: Ajka30, északon: Esztergom31 ennek a keltezhető 9. századi régészeti kultúrának a keleti határpontja a Dunántúlon. 26 Bóna 1971,324-334. p. 27 A felsorolás nagyrészt fedi Szőke 2010-es adatait, bibliográfiájuk zömmel megtalálható az ADAM címszavainál is. Itt csak nagyvonalúan, illusztrációképpen, a települések és a további periodizáció nélkül soroljuk: Letenye, Vörs-Papkert, Garabonc-Ofalu l-ll, Zalaszabar-Dezsősziget, Nagykanizsa környéke (Szőke 1 994), Zalakomár, Söjtör, Kehida, Alsórajk-Határi tábla, Esztetgályhorváti-Alsóábrándpuszta, újabban: Nagykanizsa-Palin (Straub-Tokai 2006). 28 Bibliográfiájukat lásd továbbra is az ADAM-ban. Sárvár-Végh malom, Páli-Dombok, Himod-Káposztás (Tomka 2010), Kisfalud (szárnyas lándzsa, Gömöri 2002, 21-22.), Győr-Sáráspuszta. Kivételesen hivatkoznék egy településre is, mert alábbi mondanivalómhoz csatlakozik: Bácsa-Szent Vid (használata ugyanis folyamatos a 9-1 1. században: Merva-Tomka 2015). Telepanyag van még jócskán Zalában, Vasban is! 29 Bárdos 1985, 5-46. p., Kapospula temetője (Garam 1971) azért érdekes, mert egyrészt olyan, mint a „rendes"későavarok (laposindás veret, ovális fülbevalók csüngővei), másrészt a kerek karikák, szemes, millefiori és rúdgyöngyök és egyebek „sopronkőhidai" párhuzamokkal bírnak Garam szerint. Nem mondja ki, de hát igencsak belelóg a 9. századba... 30 Perémi 2008, 107-142. p. 188
