Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Tomka Péter: Helybeliek/autochtonok és beköltözők/migránsok a régész szemével
KÉP-ÍRÓ sak a számunkra, mert a magyar honfoglaláskor itt talált népesség (legyen az szláv, avar vagy bármely más eredetű) kimutathatósága felé hatnak. (2. képj Az 1970-es évek eleje nálunk is vízválasztónak tekinthető. Ekkor közel egy időben három írás (egy tanulmány, egy cikk, egy összefoglalás) is megjelent, amelyek témánkat érintették. Elsőnek Cs. Sós Ágnes nevét kell megemlíteni (disszertációja már 1966-ban készen volt, de némileg átdolgozva csak 1973-ban jelent meg).16 Az (egyik) „Lehrmeinung" akkoriban az volt, hogy az avarok után a szláv korszak következett: ami 9. századi, az szláv, és fordítva is: ami szláv, az 9. századi. így hát Cs. Sós, elsősorban etnikai megközelítésben, honfoglalás előtti szlávokat keresett (az akkori felfogás szerint tehát migránsokat, akik a 10. században már autochtonoknak voltak tekinthetők). Dotálásai is (a kétes esetekben) ennek a szempontnak rendeltettek alá.17 Természetesen ő is felvetette, hogy mi van ott, ahol nem jártak a frankok (megoldást további kutatásoktól remélt). Történeti összefoglalását is meghaladta már jó néhány ponton az idő, de most nem ez a dolgunk. Három csoportban (Zala, Pécs, Dunakanyar) 28 lelőhelyet vett figyelembe. Ezek jó részéről ma már más a véleményünk, maradt azért olyan is, aminek nem ártana egyszer komolyan utánanézni.18 1971 -ben jelent meg bizonyos Tomka Péter tollából egy tanulmány. A kutya nem olvasta. Ennek oka lehetett, hogy professzorom, az Altajisztikai Tanszéken tanító Ligeti Lajos miatt franciául jelent meg, ráadásul nem régészeti fórumon, hanem az Acta Orientáliában. (Az egyetlen reakciót akkor Győrffy Györgytől kaptam, aki, mint a kettős honfoglalás elméletének cáfolatát, üdvözölte).19 Magam más megközelítésben, ugyancsak „etnikai" szempontot tartva szem előtt, elsősorban a kérdés történetét kívántam áttekinteni, a kutatók véleményét gyűjtve össze. A háttérben persze már ott volt a „kettős honfoglalás" elmélete, ami engem, a nyelvészettel megfertőzött egykori mongolistát, nem elégített ki. Autochton avarokat kerestünk tehát (akiknek elődei valamikor persze migránsok voltak). 16 Ágnes Cs. Sós, 1973, Fogadtatásához: Bóna 1968, 115-120. p. 17 Ahogy ezt bírálója (Bóna István), majd utána mások is (pl. Szőke 2010, 17.) finoman megjegyezték. 18 Itt nincs terünk a felsorolt lelőhelyek problematikájának részletes tárgyalására. Példaként: köztük vannak a biztos 9. sz.-i lelőhelyek: Zalavár és környéke, Letenye. Az újabb kutatások (Merva Szabina) alapján alig vitatható, hogy Visegrádon is számolnunk kell a korszak jelenlétével. A többiről gyanítható, hogy későbbiek, vagy legalábbis ellenőrzésre szorulnak (a dömösi cserepek honfoglalás korinak tarthatók, Szob-Vendelin 10. századi, Esztergom vasútállomásának környéke Kovácsi faluval azonosítható, a pomázi Lugi dűlőről 10-11. sz.-i leletek ismeretesek, a pécs-tettyei kerámia Árpádkori). Vitatható a hamvasztásos sírok (Pókaszepetk, Keszthely), illetve egyes fülbevaló-típusok (Pilismarót, Hird, Halimba, Balatonberény) meg a pécsi sírkamrák cserepeinek időrendi helyzete. A sümegi épület római korinak bizonyult, a zsitvabesenyői (Besenov) 10-12. századi temető területén avar kori sírok voltak, a szob-bőszobi sírt avar korinak tartjuk, Lesenceistvándon avar kori sírok mellett 1 1. századi és későközépkori leletek kerültek elő. 19 Tomka (1971), 217-252. p. 186
