Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)

Szalai Zsolt: Széthullás és ittlét

SZALAI Zsolt

filozófus, esszéíró

dúl, vagy szükségszerűen csak hazugsággal pótolhatná ki a hiányokat. Nem pusztán azt érti meg, hogy volt, vagy, hogy most (még) van, hanem azt is, miként van, illetve nincs.

A hanyatlást és széthullást azonban olyan ellenmozgás követi, amely a megmaradt képeket egymás mellé rendezi, töredékesen és tömbszerűen. Az emlékképek hiányát, a saját és közös világ űrjét az existencia a környező világra hanyatlással próbálja helyettesíteni. A természeti- és tárgyi világ az existencia számára az otthonosság és idegenség tapasztalatának feszültségét jelenti; a szövegfolyam a maga áradásával és megszakítottságával a valóságos és lehetséges, a van és a nincs, az ismerős és ismeretlen, a már megnevezett és a még megnevezendő, kimondott és kimondandó dolgok közti játéktérré válik, mint Petri Körülírt zuhanás című kötetében. Ami megvan, és ami nincs, egymás mellé helyeződik, töredékből és hiányból építve föl a saját, szóban és írásban létező, a költészet által teremtett, de mégis lehetséges otthont. A vegetáció, a flóra és a fauna, az emberek, akik mit sem tudnak, és nem törődnek az egésszel, az a világ, amelyre az existencia hanyatlik, kerülő úton, de mégis kirajzolja saját mozgásirányait: „lassú lombzene, látatlanul. néhány levél termése után hull. nyújtózó gyökerek, szorgos hangyák a törzsökön, a beton réseiben, kavicsok széjjel, simára csiszoltak, éppen helyükön, a fű csomókban, szálak, nyúltan az ég felé. árnyként is, maguk, áramok, a falon, az arc hevén, letörlőd nyomát, érinthetetlen hallgatás, beszéd ha volna, a semmibe vész. szempár, sötéten motozó." (kétség semmi nincsen)

A heideggeri hermeneutikából és egzisztenciálontológiából merítő értelmezési stratégia a művészeti alkotások, irodalmi szövegek megközelítése során produktívnak mutatkozik, helye van a formalista-strukturalista, illetve nyelviregiszter-központú értelmezések mellett. A cél az, hogy olyan olvasatok jöjjenek létre, amelyek kibontják a műből azokat a létstruktúrákat, amelyekből megérthető az ittlét. A kortársi is. Mert nem magától értetődő.

175