Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Szalai Zsolt: Széthullás és ittlét
KÉP-ÍRÓ doskodás eredményeképpen megértett ittlét azonban nem eseménysorozatként fejeződik ki (még a prózában sem), hanem mozgalmassága alaptendenenciáinak természete szerint. Hajlandóság, feloldódás, hanyatlás, széthullás — ezeket a Heidegger által „intencionális mikéntiekként leírt történéseket ragadja meg Sütő Csaba András. Következetesen, koncepciókban, kötetversekben gondolkodó alkotóról van szó, aki egy-egy témát teljes alapossággal a végkimerülésig jár körbe. Sütő Csaba Andrásé a késő modern líra törekvéseihez kapcsolódóan újító, hagyományokból szintetizáló költészetet mutat. Korábbi köteteiben, a Spleen-ben és a Szent és érthetetlen-ben a 20. század első felének amerikai költészeti hagyományait (T. S. Eliot, Ezra Pound, William Carlos Williams) ötvözte a magyarral, kialakította az ikonikus szövegépítkezést és polifonikusságot, alkalmazta az imagista képalkotást. A grammatikai szabályok biztos, ám nem ritkán eltérő kezelése, a nyelv játéktermészetének nem öncélú, sokkal inkább új értelmet kereső és adó át- és felülírása jellemzi költészetét. A meredek út a gráfelméletre építkező verseket tartalmaz. A léttapasztalat lírai elrendezésének formáját a gráfok adják meg, ezek alkalmazásával válik leírhatóvá az a valóság, amely az egzisztenciát körülveszi, tehát voltaképpen ontológiai struktúrával van dolgunk. A tér- és az időészlelés relativitása, a pszichológiai gyakorlat, az emlékezés problematikussága változó, folyamatos átstrukturálódása újabb és újabb nézőpontokat, megközelítési utakat tesz lehetővé. A létezés alapmozgásai, történései, az otthon képei, régebbi szerelmek vagy akár hétköznapi léthelyzetek szerveződnek irányított, vagy irányítatlan gráfokként versekké. A hurokra (Hercegem, látod, elromlott), az elágazásra (A gráf és a láthatár), de akár a többváltozós incidenciamátrixra (pl. Te bolond; hát hány nap a világ?) is rábukkanhatunk; ezekben a megadási útvonalakban képeződik le az a gondolati-logikai ív, amelyet Sütő egyéb poétikai megoldásaival, a központozás, a vizualitás eszközeivel is erősít: „amint szólanunk arról is kelletik, / hogy a kétlábúak az egészet / rendekbe szedik; magukat s a mindeneket / körbe-körbe ker(ít)getik (...) Teljes odaadással fordulok //el (fordul arc helye és csak: néz); / fel (fordulunk, nyitva már az irgalmas mennyeknek...); meg (fordul rajtam negyedszáz év); / át ( nem fordul: tengely a törés; s nincs mi elbillentené)" (A gráf és a láthatár). A létértelmezés, létmegértés problematikusságát, a folytonosság hiányát, a diszszonanciát az egzisztáló pillanatnyi, pontbeli, „A-ból В-be", illetve „B-ből A-ba" tartó útvonalain koordinálja. A szövegekkel, nyelvvel való kapcsolatában éppúgy, mint akármilyen léttapasztalatban. A világ mindenkor az existencia számára van, egyszer így, aztán másképp, miközben a nézőpont nem változik, csak a nézésirány, és ezzel együtt a látómező. A Sütő Csaba András verseit korábban is jellemző többszólamúság letisztultabban van jelen a meredek út című kötetben, de a szövegek Ezra Pound cantói-172
