Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Almási Tibor életrajza
ALMÁSI TIBOR ÉLETRAJZA 1952. június 23-án született a Szatmár megyei, pártiumi, Nagykárolyban. Édesapja ügyvédként dolgozott. Gyermekként sok időt töltött apai nagyapja asztalos műhelyében. Itt alakult ki életre szóló kötődése a fához. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. 1972-76 között egyetemi tanulmányait a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar csoportjában folytatta történelem-filozófia szakon. Egyetemi évei alatt a régészet és a művészettörténet egyaránt vonzotta. Nemzetközi hírű művészettörténész professzora, Mircea Toca irányítása mellett érdeklődése végleg a művészettörténet felé fordult. Szakdolgozatát is ebben a témában írta, a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő művészetéről. Az egyetem befejezése után, művészettörténészi álláslehetőség hiányában, a Nagykároly környéki szórványfalvakban tanított, először Mezőpetriben (Petresti), majd Gelu, Krasznaterebes (Terebes) és Piskárkos (Piscari) településeken. Közben jelentős szakírói és publicisztikai tevékenységet folytatott. Kutatta a nagybányai művésztelep történetét, amelyről 1 997-ben kismonográfiát jelentetett meg, valamint kortárs művészekről és kiállításokról tudósított különböző határon túli magyar folyóiratokban és újságokban (Új Élet, Utunk, A Hét, Igazság, Szatmári Hetilap). 1989-ben települt át családjával Magyarországra. Győrben telepedett le, ahol Tóth László igazgatása idején a Xántus János Múzeum művészettörténészeként helyezkedett el és talált otthonra a Borsos Miklós Múzeum szolgálati lakásában. Győrben tovább folytatta elmélyült művészettörténeti kutatásait az erdélyi művészetről. Ebben az időszakban tevékenyen részt vett a győri kortárs művészeti élet aktuális eseményeiben is. Ézsiás István képzőművésszel kiállítások hosszú sorát szervezték, rendezték a Győri Műcsarnokban, a Petőfi Sándor Művelődési Központban, a Xántus János Múzeum Képtárában, a Borsos múzeumban, a Városi Könyvtár galériájában és más győri és Győr környéki helyszíneken. Közben folyamatosan publikálta cikkeit, kiállításkritikáit, művészeti tárgyú írásait helyi és országos újságokban, szakmai folyóiratokban (Kisalföld, Pesti Hírlap, Műhely, Új Művészet, Arrabona, Limes stb.). Az 1990-es évek óta kutatói és szakírói tevékenysége témájául számos köz- és magángyűjteményt (Gyurkovich-gyűjtemény, Patkó-gyűjtemény, a Xántus János Múzeum művész-érem gyűjteménye, a Böhm-gyűjtemény) választott, több, a régióban tevékenykedő művész monográfiáját írta meg, illetve több kötetben fogalakozott az addig csak részlegesen ismert, brassói származású Mattis-Teutsch János életművének feltárásával, sokat téve ezzel a művész szakmai elismertetéséért és megbecsüléséért. Jelenleg a századeleji Győr képzőművészeti életét dolgozza fel a korabeli sajtóvisszhangok és dokumentumok tükrében. 11
