Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Filep Attila: Építkezés
4.2. Deszkaoromzatos lakóház, Patas. Pálos 1907. XJM.NA. 1503-00 Barokk oromzatos lakóház, Ballony. Pálos 1907. XJM.NA. 1503-00 1856-ban épült ház vakolatdíszes homlokzata, Öttevény. Pálos 1921. XJM.NA. 1502-00 rögzítette, amelyek a két világháború között elpusztultak. (Pálos 1906; 1911) A harmincas években néhány építészmérnök a Fertő tó tágabb vidékének népi építészetéről adott ki képes albumot. (Padányi 1937) A hagyományos épületállomány átalakulása a 19. század második felében megindult, de a házak jellege az 1950-es évekig alig változott. Az 1950-es évek életforma-változása a hagyományos népi kultúra egészét az élő gyakorlatból az emlékek világába helyezte át, befejezett múlttá tette a népi építészetet is. (4.1.) Röviden utalnunk kell a „népi kultúra” és a „népi építészet” kifejezések tartalmára. A „kultúra” fogalmát a néprajzban, régészetben, kulturális antropológiában a közösség, a társadalom egészét jellemző szellemi, anyagi, technikai, művészeti ismeretek, szakrális képzetek és cselekvések összességét jelölő meghatározásként használják. A kifejezésben szereplő „népi” jelző egyfelől valamely néphez, etnikumhoz tartozásra utal, de jelezheti azt is, hogy olyan műveltséget állítunk az elemzés középpontjába, amelyet az utóbbi évszázadokban a társadalom alsóbb rétegei őriztek meg. Hangsúlyoznunk kell, hogy a népi jelző mögött nem csak olyan kultúrateremtő, vagy műveltséghordozó réteget feltételezünk, amely kizárólag falusi vagy paraszti lenne. Érdeklődésünk egyaránt kiterjedt a városok hagyományos életformát folytató kézműves, kereskedő, szolgáltatásokkal foglalkozó, bérmunkából élő népességére és a falvakban, városokban élő kisnemességre is. Ezek a nemesi elemek ugyanúgy szántóvető, kétkezi munkából, vagy kézművességből éltek, mint településük jobbágyai, zsellérei, céhes iparosai. Vagyoni helyzetük sokszor kedvezőtlenebb volt, mint a földesúri joghatóság alatt élőké. A hatalmas területeket birtokló földesúr új jobbágytelkeket mérethetett ki az új nemzedékek számára, míg a helybeli nemesek leszármazói nemzedékről nemzedékre csak a hajdani ősi curia fundusán osztozkodhattak. A fentiekből következik, hogy amikor a népi kultúráról, vagy szűkebben a népi építészetről beszélünk, olyan közösség építőgyakorlatát igyekszünk elemezni, amely hagyományos életkeretek kö-90