Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Domonkos Ottó: Céhemlékek
3.32. Soproni pásztorok céhzászlójának olajfestménye, 19. sz. közepe. A Sorponi Katolikus Konvent tulajdona. 3.33. A soproni szőlőmunkások céhzászló-jelenete, 19. sz. közepe. A Soproni Katolikus Konvent tulajdona. 3.34. Pékek temetési jelvénye. Sopron, 1794. SM.58.257.1 céhlevelet 1669-ben. A vallásosság fokozását, az ellenreformáció hatására, a céhartikulusok után „Pótlások” címszó alatt olvashatjuk. Ennek III. §-a előírja: „ Úr napján penig a Szent Sacramentum előtt Zászlójókat ellőttök vévén, tartoznak mind magok, mind Mester legények rendessen a processiora menny, kinek kinek kőzülök koszorú lévén a fejen, melyet is ha ki el mulatna hassonlo büntetesse lészen, mint a második punctumban. ” A kapuvári szűcsök szabályzatait már Esterházy Pál adta ki 1713-ban, a szabókét 1712-ben, a csizmadiákét ugyancsak 1713- ban. Mindezekben szintén szerepel a processzión való részvétel fenti szövege, de már nem mint pótlás, hanem mint a céhlevél II. vagy III. §-a kap fontos helyet a szabályzatban. A mestereknek és legényeknek egyaránt kötelező volt a megjelenés, a szabóknál azonban „... az Iff jaknak pedig illendő bokréta” az előírás. A szűcsöknél még részletesebb a menet meghatározása: „II. Articulus. Végezteük asztis keözeönséges akaratbul, - hogy minden Karácson innepe пару a után es ende ö Szent István napyán, és Ur napyán az feőllyeül megh irt Mesterek, minek eleőtte az Eőregh Mise el kezdődnék, a ’ Czéh Mester házához gyeüllyenek mindnyáyan, és onnéd seregesteül szép Pompával Zászlóstul a’ Szentedgyházhoz mennyének, és ott végigh megh halgatván az eőregh Misét, viszontagh seregesteül koszorúsfeyel, Processiotyárván, úgy késéryék a’ Czéh Mestert házához, mely Processioban ha valamely az Mesterek keőzeül jelen nem lenne, tartozik két funt viaszai: Azomban légyen szabad horodo bort vény.” Érdekes viszont, hogy az 1681-ben, ugyancsak Esterházy Pál által kiadott takács céhlevélben semmi utalást nem találunk a fenti szokásra. A csornai szabók szintén tőle kapták kiváltságaikat 1679-ben, melynek toldalékában а III. §. szó 82
