Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Domonkos Ottó: Céhemlékek
ré a remeklőt. A céhlevelek több pontban is rendelkeztek a céhláda körüli viselkedés szabályairól. A ládák a privilégiumok, a jegyzőkönyvek, a mesterkönyvek, az inas-felvételi és felszabadító könyvek, a munkát igazoló bizonyságlevelek, a persely és természetesen a pecsét tartására szolgáltak. Rendszerint két kulcsra jártak, amik a céhmester illetve az alcéhmester őrizetében voltak. Csak együttesen nyithatták ki a ládát, megelőzve az esetleges visszaéléseket. A módos városi testületek céhládái keményfából, dúsan faragva, intarziával díszítve készültek. A vidékieknél gyakrabban találkozunk fenyőből készült festett példányokkal, de néhány faragott, keményfa láda is előfordul. A győri múzeum céhláda gyűjteménye publikációkból ismert. (Batári 1974; Szabó 1979) A soproni asztalosok 17. századi ládájának előlapján azt a jelenetet örökítették meg, ahol két legény a hasító fűrésszel deszkát metsz, illetve a mester ünnepi öltözetben megy és őt kíséri az inas. A hátoldalon a mesterség jellegzetes szerszámai láthatóak: háromszög, faragókés, stb. (3.14.) A 18. század közepén készült a kalaposok céhládája, ami szintén munkajelenetet ábrázol. Itt a karcolt díszítésű előlap egyik mezejében a gyapjú szétzilálását („faholás”), a másikban pedig a gyúrás, filckészítés munkafázisát látjuk. A ládák vasalása, zárszerkezete kovács és lakatos remekmunka. Az intarziás díszű darabok stiláris jegyeikben követték a kor uralkodó stílusának változásait. Sajnos berendezett céhszobát nem ismerünk vidékünkről. Céhekhez köthető bútorzatból is csak néhány 18. századi darab maradt ránk. A győri múzeum gyűjteményében található egy, a mészárosok céhjelvényével díszített támlásszék. Ehhez korban és stílusban is nagyon közel álló darabok kerültek elő az óvári Szent László plébániatemplom oratóriumából. Az ott található pad és az egyik szék a pékek, a másik szék pedig feltehetőleg a földművesek céhének jelvényeivel ékesített. (Ács 1983) (6.11.,13.) A fafeldolgozásban fontos szerepet vállaltak a kádárok, akik a Fertő mellék borexportjához rengeteg hordót készítettek. Sopron és Győr után a 17. században a Fertő parti Feketeváros (Purbach) az egész környező Esterházy uradalom főcéhe volt. Az 1701-re kiépült kismartoni birtokközpont is alapított kádár céhet, magához vonva a vidéki mestereket, a feketevárosiak is csak a helybeli mesterekkel együtt tarthatták meg önállóságukat. A kádárok védőszentje Szent Orbán volt, akinek alakjával több faragott hordófenéken találkozhatunk. (3.15.) A 18. századi győri még színezést is kapott, a soproni hordó tölgyfájának eredeti színében maradt, illetve az évszázadok során besötétedett. Bizonyos családok védőszentjeik képét és nevét faragtatták rá a fenéklapra, így Szent István (1878), Szent Anna (1847), Szent Teréz, Péter és Pál, Mózes a tízparancso-72
