Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Perger Gyula: A vallásos élet és a népszokások tárgyai

veretten szegekkel” - vagyis díszszögekkel ékesítve - ára 7 forint volt. „12 esztendősön alul való gyermek koporsó csináltatásarul simán 80 dénárt, megh veretten 1 forint 20 dénárt” számítottak. A „Közönséges lapos koporsó fehéren eöregh embernek 1 forintba, eöt esztendősön alul való gyermek vereti koporsó 90 dénárba ” került. A kópházi horvátoknál hagyományosan a koporsó és a textiliák színe a felnőtteknél fekete, a nem házasoknál, gyerekeknél fehér volt. A szigetköziek szerint a koporsóban „ágyat vetnek a halottnak”, szépen eligazítják, hogy „...úgy feküdjön, mintha csak aludna ”. A koporsóban fekvő halott kezébe a katolikusok szentképet, rózsafüzért adtak, a protestánsok bibliát tettek melléje. (12.41.,

12.44.) Néhol „útravalót” is raktak a koporsóba, az elhalt kedves tárgyait, vagy kedvenc ételéből egy kicsit. Tudunk olyanokról is akik pipájukat, vagy egy kis pálinkás üveget kívántak a koporsójukba, egy öreg pásztorral pedig varázserejűnek tartott csörgősbotját is eltemették. Fontos volt, hogy „...ne szenvedjen szükséget a másvilágon ”. Mecséren, Kunszigeten, Rábapatonán arra is emlékeztek az öregek, hogy egy „öregkésf’, vagy egy fél patkót tettek a koporsóba rontás ellen, „...hogy a rossz szellemek ne árthassanak neki”. (Timaffy 1991 c)

514

12.44. Idős asszony ravatala az udvaron.

Pér, 1944.

XJM.NF.5216