Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Perger Gyula: A vallásos élet és a népszokások tárgyai
dűlt lány keresztanyát választhatott magának, akivel búcsút járni ment Máriacellbe vagy Kiscellre. A búcsú után a lány választott kísérőjét celli körösztanyámnak szólította. A Szigetközben akkor vált a leányka lánnyá, ha a legények szépen felpántlikázott üveg borral meghívták egy mulatságba. (Timaffy 1980) Peresztegen a búcsú előestéjén a legények értesítették a szerintük lánysorba kerülteket, hogy készüljenek a búcsúra. A meghívott lányok egy-egy három-négy méter hosszú, széles szalagot vettek erre az alkalomra. A szalagok a kocsma elé felállított magas nyár- vagy fenyőfára, a cégérre kerültek, jelezve az újlányok számát. (Ivancsics 1960; Tátrai 1994) 12.36. Móringlevél szegélydísze. Lépesfalva, 1807. Tanai Csaba Taca felvétele SM.NLT.504 Házasság, lakodalom Udvarolni csak a közösség által is elfogadott más-más időben, Rábapatonán húsevő napokon, Kapuváron és Vitnyéden a járóestéken, a Szigetközben kedden, csütörtökön és szombaton, azaz legínyes napokon illett. A lányos házaknál természetesen csak a már felavatott legény tehette tiszteletét. Az udvarlás során a legény sokszor díszített munkaeszközökkel ajándékozta meg választottját. (K. Csilléry 1976) (7.59., 7.83.) A sorozás fontos esemény volt a legények életében. Kalapjukat a lányok szalagozták fel, a sokszor bokáig érő regruta szalaggal. Nagy szégyen volt, ha valaki nem felelt meg a vizitáláson, hiszen csak a katonaviselt férfi készülhetett a házasságra, hogy ember lehessen. A nőtlenek „hóttig öreglegínyek” maradtak. (10.50., 10.54., 10.71.) A házasságot több, a hagyomány által előírt cselekmény előzte meg. Mikor a legény elhatározta magát, felkérte keresztapját és annak egy jó barátját a leánykérésre. A 19. században Sopronkövesden még dudaszó mellett érkeztek a kérők, hogy bejelentsék a legény szándékát, és megbeszéljék a hozományt, a móringot. A megállapodást sokszor írásban, móringlevélben is rögzítették. (Dominkovits 1992) (12.46-47.) Az alkudozásban a fiatalok nem vehettek részt. Csak az egyezség után jöhetett be a legény az udvarból, a lány a kamrából, hogy a házasság szándékát kézfogásukkal pecsételjék meg. A kézfogóra a lány szépen kivarrt jegyüngöt, a legény pedig fekete ünnepi rámás csizmát, vagy jegykendőt ajándékozott választottjának. A kézfogót mindig bőséges lakoma követte. Néhány szigetközi faluban a tényleges kézfogó előtt egy héttel a legény keresztapjával ment a lányos házhoz „eljárni a házasság ügyiben ”. Ekkor még a lány a legény zsebébe dugott dunai kavicscsal, fokhagymával, diplomatikusan elutasíthatta kérőjét, vagy 506
