Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Perger Gyula: A vallásos élet és a népszokások tárgyai
a legincéht, vagyis a fertál bor árát. A mosoni síkság német falvaiban is csak az az ifjú járhatott lányos házakhoz, aki megfizette az Ausstandsviertel-t (negyed akó bor) legénytársainak s így felvételt nyert a Burshenscliaft-ba. (Vosáhló 1931, 27) Hasonló módon kerülhetett a legények szervezetébe a horvát junak is, akit az általa választott kum (koma, keresztapa) keresztelt be. (Szegedy 1921, 60) A keresztapák tréfás oktatása mellett, a bekeresztelés során az új legényt jelképesen borral öntötték le, és minden esetben megütötték. Legtöbb helyen az avatandót felemelve, fejét a mestergerendához koppantották. Szanyban kézzel, Rábaszentmihályon vesszővel verték a jelölt fenekét, Vitnyéden pedig arcul ütötte a keresztapa, mondván: „ Ezek legyenek az utolsó ütések amiket gyerek fejjel eltűrsz magadon. ” A bekeresztelt legényt keresztapja egész életen át segítette a munkában és a magánéletben. A legénycéh a falun belül kialakult kisközösségek egyike, a felnőtt nőtlen legények csoportosulása volt, amely külső jeleiben és egyes szabályaiban is a középkori céhek mintáját próbálta követni. A legénycéhet a legényvezér, elsőlegény, céhslegény, legénybíró vezette, akit akár falvanként is változó módon és időben, általában évenként választottak. Egyes helyeken a vagyoni helyzet, rátermettség alapján osztatott, másutt bizonyos feltételekhez, versenyekhez, választáshoz kötötték az elsőlegény tisztét. (Ivancsics 1960; Németh 1966; Timaffy 1980) A legényszervezetek egykori jelvényei múzeumi gyűjteményekben maradtak ránk, de több példány napjainkig is használatban van. A szigetközi falvak díszes legénycímerei közül a zseli 1903-ban a Nemzeti Múzeumba került. (12.30.) Ennek fő része a - helyi kovács által készített - vaskorona, melyen a falu gazdálkodására utaló kicsi kovácsoltvas eszközök függnek: sarló, gereblye, villa és kasza. (12.31.) A kisbodaki legénycímeren helyet kapott az eke, a lipótin pedig - a halászatra utalva - egy ladik is függ. A vaskoronát abrincs korona övezi. Ezt szintén kovács készítette, vagy az aprószenteki vesszőkorbácsból alakították ki. (12.32.) Az abrincs korona külső peremére az előző évi korbács pántlikáival kötötték az új, felpántlikázott korbácsot. A besorozott legények kalapjának szalagjai bevonulás-kor szintén az abrincsra kerültek. Néhol az év utolsó menyasszonyának koszorúját is oda kötötték. (Timkó 1904) A szigetközi legénycímerek rendes helye a kocsmában volt, a legények asztala fölött. A Sopron környéki német legények jelvényei a céhek behívó tábláit idézik. A nyéki (Neckenmarkt) címer keményfából készült asztalosmunka. Formája az ágyvégek sokszorosan ívelt alakjára emlékeztet. Felirata szerint 1883-ban készült. A tárgy tengelyében lévő vaskarika arra utal, hogy valaha ez is, mint szigetközi társai, a 12.31. Szigetközi legénycímer kovácsoltvas koronája. XJM.NF.2127 12.32. Legénycímer veszszőből font abroncsa. Halászi, 1968. Németh Imre felvétele. XJM.NF.2675 503
