Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Perger Gyula: A vallásos élet és a népszokások tárgyai

„Nazaroti Jesus” nevét. Három keresztgerendájának vésett felirata pedig áldást kér a ház népére: „ Sajjon rejam Szentlileknek ereje; A Fijonak ser[e\]me; Az Atyának kegelme. ” (12.14.) Az osztrák területen gyakori, szentek képeivel, bibliai jelenetekkel díszített bútoroknak sajátos emlékeként tartjuk számon az 1818-as datálású, oromzatán az alvó „Kisjézust” ábrázoló szekrényt, amelyet feltehetőleg kelengyebútorként kapott egy veszkényi leány. (Csilléry 1998 b, 71) (6.67.)

A magánáhitat tárgyai képezik a szakrális művészet legszínesebb, legváltozatosabb csoportját. Ezek többségének, a parasztszoba hagyományos, szinte kötelező térbeosztásában kötött helye volt. A szenteltvíztartó az ajtónyílás és a kemence közti falon - mintegy a templomi szenteltvíztartó analógiájaként - elválasztotta a hétköznapi munka terét, a konyhát a szoba intimebb világától. Már a 18. század végi hagyatéki leltárakban olvashatunk „szentűlt víz tartó”ról. A koroncói Börcsi György után többek között maradt egy „...szentölt víz tartó czinböl”. A nyúli hegyben lakó Mesterházi Magdaléna pedig kettőt is örökölt, az egyik ólomból, a másik „cserep”-bői készült. (Horváth 2001) (12.15.) A nagy becsben tartott képek, szobrok, Mária házak központi helyre, a szentsarokba kerültek. A parasztszobáknak ez a legfőbb, tiszteletben tartott része, eredetileg csakis jelentős családi események, ünnepi étkezések, szertartásos cselekmények részére volt fenntartva. (MNL IV., 669- 671) A lakószoba e kultikus teréről már az 1839-es cenki látogatá-12.14. Écs hegyi ház keresztgerendájának vésett dísze.

Pálos 1921. V/40.

XJM.NA. 1502.00

12.15. Mázas cserép szenteltvíz tartó. Sopron környéke, 20. sz. eleje.

SM.55.966.1

491