Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Csupor István: Fazekasság
korsó nagy népszerűségét mi sem jellemzi jobban, mint hogy az egyik döri korsófajtát is erről nevezték el. A csávái fazekascéh 1687-ben 16 mestert számlált, majd 1704- ben ez a szám 28-ra növekedett, ekkor volt a legmagasabb az itteni fazekasok száma. Megkülönböztettek “glasierten Hafner”-t (mázas munkákat készítő fazekast) és “roten Hafner”-t (mázatlan edényeket csináló korsóst). A csávaiak többnyire nagy tálat {Weidlinge), tejesköcsögöt (Milchtiegel), szűk szájú, kis fülű palackot (Plutzer) és vizeskorsót (Wasserkrüge) készítettek, de szerepelt a termékeik között virágcserép, kerek tepsi, felül füles ételhordó, fazék, sőt korongolt, tál alakú kályhacsempe is, ám készítményeik közül leginkább csak ez utóbbiakra került máz. (Bünker 1903, 329- 330) A csávaiak az őrségiekhez hasonlóan balos korongot használtak, azaz a korong tengelye a baloldaluk mellett helyezkedett el. A fazekaskorongot bal lábbal hajtották és a bal csípőjük mellett dolgoztak. (11.11.) A csávái fazekasok munkái legnagyobbrészt mázatlanok, és csupán fehér földfestékkel, gurgulával (egy speciális kis cserép eszközzel) rajzolt, egyszerű minta és csíkozás díszíti őket. A legismertebb termékük a vizeskorsó, a híres csávái korsó, amelynek felfelé enyhén szélesedő, kerek, szűk szája volt, hengeres átmetszetű füle a nyakához és vállához csatlakozott. A has közepén húzódó, sűrű csíkozás és a felette kígyóvonalak között elhelyezett lendületes, virágokat imitáló csigavonalak jelentették elsősorban a dekorációt, de nagyon gyakran kifogatás (sűrű, ferde rovátkolás) is került korongozáskor az edény oldalára. A sűrű, ferde, finom bordák megmegtörték a festés ritmusát is, de a vékony falú, erősen vöröses színű, könnyű korsóknak az egyik legkomolyabb vonzerejét éppen ez adta. (11.12-13.) A korsók komoly rangot biztosítottak a csávái fazekasoknak, akik egyébként szájas korsót (kantát) és vizes korsót (mázatlan, kisebb kancsót) is készítettek. (11.14.) A rovarfogó az üveg légyfogók elvén működött, azaz az edényben elhelyezett ecetes víz csalta oda a legyeket. Az üveg légyfogóval szemben azonban ennek tömör volt az alja, a légy a tetején tudott bejutni a csonka kúp formájú edénybe, amelynek szája befelé fordult, hogy a benne rekedt rovar ne legyen képes kimászni belőle. Az oldalán, egy kivehető kis részen keresztül lehetett üríteni. (11.15.) A csávái korsósok közül az egyik legismertebb a 19-20. század fordulóján Johann Graf mester volt, akitől itt egy nagy méretű, díszes korsót mutatunk be. A szokatlanul nagy méret mellett a korsó legfőbb jellegzetessége, hogy a fehér földfestékes minta mellett három ujjbenyomásos, rátétes abroncs és negatív formával készített, 11.13. Mázatlan csávái arató korsó. CSM.69.55.1 11.14. Csávái kanta és kancsó. SM.68.19.1; 55.909.8 11.15. Rovarfogó cserép, Csáva. SM. 55.900.1 469
