Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Csupor István: Fazekasság
ják össze. (Katona 1973, 95, 186; Kalesny 1981, 159, 161, 195) Ugyanakkor tudni kell: az egyes mesterségeknek megvannak az évszázadosjelvényei, és ezeken a megrendelők csak a legritkább esetben engednek változtatni. így a habánok sem tehettek mást, mint hogy a régies korong képét festették a megrendelt céhedényre. A habán edény kiégetésével kapcsolatban egyébként elmondható, hogy ezeket általában 940 C fokon égették, és ilyenkor a festés beleolvadt az alapmázba, egyenletes, fényes, repedésmentes felületet képezve. A habánok égetőkemencéje „hesseni” típusú hosszú kemence volt, amely a jó égetéstechnikát egyértelműen biztosította. A habán fazekasmunkák hatása a későbbi magyar népművészetre egész egyszerűen felmérhetetlen. Bár a „fehéredényesek” munkái nélkül is kialakulhatott a török hódoltság idején az a jellegzetesen magyar, földfestékeket, engobokat és ólommázakat használó fazekas művészi kerámia, amelynek egész Európában nem találjuk közvetlen előzményét és rokonságát, a habánok edényei sok tekintetben mégis maradandó nyomokat hagytak a magyar fazekasságban. A legkorábbi habán munkák az egykori Győr, Moson és Sopron vármegye területén a 17. század második feléből származnak. Ezeknek a daraboknak némelyike még az abszolút klasszikusnak mondható habán edényformákat mutatja, így az a széles peremű, nagyobb tál is, amelynek közepén stilizált „HL“ monogram van, és mellette 1686-os évszám. Ennek felépítése, a tál öblében koszorúba írt felirat, s a szegély klasszikus, reneszánsz virágai, mind az itáliai fajanszot és az ezt tovább éltető habán kerámiát idézi. (11.2.) Ebbe a sorba tartozik az a kantaforma edény is, amely nagy, sárga tulipánjaival és a hajladozó szárakkal szintén még a habán kerámia korai korszakára jellemző. Ez a darab 1681-ben készült, míg a másik, fehér-kék festésű, zömök bokály 1688-ból való. Ez utóbbi díszítményének színével, oldalának finom bordázottságával és ónfedelével együtt szintén a korai habán kerámia tipikus reprezentánsa. (11.3.) Ugyanakkor a további, bemutatott korsófélék, bokályok már nem tartoznak a habán fazekasság emlékei közé, nem utolsósorban emberábrázolásaik miatt. Igaz, az 1600-as évek második felében már fellazulóban van az a puritán szigor, amely a korai időkben a habán munkákat meghatározták, de az itt bemutatott bokályok egyértelműen import fajanszok és Közép-Ausztriából származnak. Az osztrák fajanszmunkák az 1600-as évek vége felé már szívesen ábrázolnak emberalakokat, az emberábrázolás óriási népszerűségre tesz szert a vásárlók körében az 1670-es évektől kezdve, és ezek a bokályok gyakran a korabeli viseletre, szokásokra is számtalan utalást tartalmaznak. A 17. századi fajanszmunkák esetében 460
