Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet
kor levágták, ezzel megtört a férfiak hajának érinthetetlenségébe vetett hit és sokan a szabadságharc után is megnyiratkoztak. ” (Györffy 1956, 23) 1920-1930-ig a magyar férfiak haját balról jobb felé „elfésülték” a Répce melléken, a Rábaköz legtöbb helységében, továbbá Győr vidékén, és a német vidékeken is. (10.12-14., 10.22., 10.42., 10.44., 10.46., 10.49., 10.58.) A hiúbb legények haját elöl hullámosra sütötték, „kikulmizták” menyecske ismerőseik. A 20. század elejétől kezdve szokás volt, hogy kisfiúknak és öregeknek elöl rövid frufrut nyírtak. Az 1930-as évek után már csak simán hátrafésülték hajukat a férfiak. A fejrevaló öltözékelemek típusukban hasonlóak voltak az egész területen, mindegyik nemzetiség népviseletében. Inkább csak részleteik, díszeik, valamint elterjedési idejük fáziseltolódása révén volt jelzésértékük. A 18. század végén Sopron megyében a már divatjamúlt, egy darabból nemezeit, magas fejű fekete süveget kezdte fölváltani az alacsonyabb fejű, fekvő karimájú gyapjúkalap. Ez a kalap az általános divatot követve az 1800-as évek elején kisebb karimájú, a század közepére a tilalmak ellenére is nagy karimájú lett. (10.1., 10.45., 10.47.) A kalap esetében is előbb a Répce melléken, azután a Rábaközben következett be a divatváltozás. A köpcsényi horvátok körében 1808- ban például mindkét forma élt (10.26.). Az 1830-as évek elején: „A’ felső magyar vidéken, melly alatt értetik a Répczemellék és az azon belől levő rész, mellyen magyarok laknak ... Fejfedezőjek vagy nagyobb vagy kisebb tetejű s hasonlóképp kisebb ’s nagyobb karimáju kalap, mellyet téli időben a’ tehetősebbeknél bársony, csákó formára készített prém (bagolysüveg) vagy a’ szegényebbeknél setét vagy világoskék, néha zöld posztó sapka vált-fel. Némelly felső magyar helységekben, hol jobbágyság lakik, a’ legények’ kérekkalapjokra piros vagy tarka széles pántlikát kötnek, ’s melléje fekete toll bokrétát tűznek ... Rábaköznek némelly részeiben ... Kalapjok a’ közép nemeseknek kerekes nagy karimáju. Az alrendüek sok helyeken ... kicsiny karimáju kerekes kalappal ...A’ szegényebb sorsuak ... Télen fejeket vagy alacsony csákó forma, vagy posztóval borított sapkával fedezik. ” Ugyanakkor a horvátok fején „ Télen nagyobb részint zöld sapka ... nyáron nagy kerekii kalap” volt. (Kiss 1833, 30-31, 10) A Rábavidék kalapviseletéről részletesebb képet kapunk az 1842-es Kohl leírásból: „Forró napsütés volt... Kocsisom, valódi magyar, könnyen dacolhatott a nappal nagykarimájú kalapjával... Vasárnap lévén, sok díszesen öltözött emberrel találkoztam. A magyaroknak itt is széles kalapjuk volt, mint Sopronban a horvátoknak, egész ágyás élő- és művirággal, strucc- és pávatoll bóbitával és különféle tarka szalagokkal megrakva. Ezt egyébként másutt nem láttam a magyaroknál, úgy 10.46. Magyar legény. Zsira, 1915-1920 körül. NM.F.307619 421
