Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet
hogy a két kendő illeszkedését takarta. A csípőt kiemelő kendővégeket nem nélkülözhették ujjas viselete esetén sem, akárcsak például a horvátok. (10.31.) A nagy vállkendő sarkainak, vagy a kisebb méretű két kendő közül a farkendőnek fontos szerepe volt a kapuvári „ideális nő” képben. „Mint akinek szárnya van, olan szépen látszott a farán a blúz alatt kihúzva. ” (10.17., 10.32.) A felső és alsótest különálló ruhadarabjának szín megválasztása lényeges része a népviseletekben megnyilvánuló ízlésnek. Korábban világosat és sötétet, eltérő színeket szerettek egymás mellé tenni. A régiesebb ingvállas viselet esetén az a természetes, hogy a felsőtesten fehér ing(ujj) virít, a szoknya pedig legtöbbször színes, tehát elütő a felsőrésztől. A felsőtest rárétegződő mellényféléje és vállkendője már leggyakrabban színes (Ю.9.), de elütő szokott lenni a szoknya színétől. (10.3., 10.8., 10.28., 10.37., 10.39., 10.58.) Ha ujjasfélét vettek télen az ing fölé, az csak kiegészítő, önálló darab szokott lenni, szintén elütő a szoknyától. Ez a tarkaság a fő jellemzője a parasztos ízlésnek. Később eluralkodott a városiasabb, összhangkereső ízlés, amikor kezdtek úgy öltözködni, hogy legalább az ünneplőben a szoknya, az ujjas és a fejkendő legyen azonos színű. (10.22.) Kapuváron emlékeztek, hogy 1905-1906 körül következett be ez a változás: „At teccik, ahho gyütt meg az ember gusztusa. ” Az újabb fajta öltözködés esetén - amikor állandósult egy, kötelezően az ing fölé rétegződő ujjas a felsőtest ruházatában -, kialakult az újfajta igény, hogy szoknya és ujjas azonos anyagból és színből legyen, „egy őtözetben” varrják és viseljék, mert az elegáns, polgárias. (10.17., 10.32., 10.36., 10.40.) Ritka, egyéni sajátossága a csornai viseletnek, hogy már az ingvállas viselet idején a színösszhangot keresték, a szoknyát és a mellényt azonos selyemből varrták. (10.36.) Több helyen, például Kapuváron viszont ujjasos öltözéktípus viselésekor is gyakran ragaszkodtak még az 1910- es években a felsőtestre kerülő darab korábban megszokott fehérségéhez. Fehér ujjast vettek föl színes vállkendővel, színes szoknyával. A korábban polgárosodó szanyi viseletben már a 20. század elején az számított csak elegánsnak, ha karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor a fiatal lányok is feketébe öltöztek. Egyik adatközlőm mesélte a Gyöngyös Bokréta idejéből: „De jó hogy így járunk, mer egyszer szentistvánkor Pesten elkerültem a többieket, eltévedtem, nem ismertem senkit. Csak arról ismertek meg messziről a többiek, hogy szanyi vagyok, hogy fekete ruhában vótam. ” A soproni németek az 1900-as évektől már mindig sötét színekben jártak, a lányok is főleg szürkében. (Jelige 1962, 12) Külön téma a paraszti kötényviselet. A reneszánsz és barokk divatban a nők díszként is viselték az eredetileg gyakorlati, ruhavédő 10.40. Evangélikus ma gyár leány, templomba menőben. Kajár, 1913. Magántulajdon. 415
