Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet

vá hajtogatták a hátrakötőt, úgy kötötték körül vele a fejkötőt. (10.28., 10.39.) Például a 19. század vége előtt Szanyban a „...kobakfölé szokás volt rojtos leszorítókendőt is kötni. Ezt úgy kötötték sarkosra, hogy a rojtok körbefogták a kobakot. ” (Molnár 1987, 37) Kialakult egy negyedik viselési forma is a 20. század első felében a szanyi viseletben, amikor ott már nem viseltek fejkötőt: „A fiatalasszonyok köznapi leszoritókendője “piros-olajos ”, vagy piros alapon nagy színes rózsás kázsmér volt. Addig járt az. asszony piros szoritóban, míg a lánya férjhez nem ment. Anya és lánya egyszerre nem lehetett piros szoritóban. Természetesen ha gyászolt, előbb is fölcserélte feketére, de ezután már soha többé nem hordott pirosat. ...Az ünnepi szorító piros-fehér kockás selyem ... már nem rojtos ... Mivel a selyemkendőt sokkal nehezebb volt megkötni, mint a kázsmért, (síkos volt) ezért egy kis csalással éltek. Miután egyszer gondosan megkötötték, tűvel, cérnával összeöltögették, és mint egy sapkát, egészben emelték le a fejükről. Következő ünnepen a kötéssel már nem volt gondjuk, csak a kontyukra kellett huzni. ” (Molnár 1987, 40-41) Kapuvárott használták a legtöbb fajta alsó kendőt. Az 1880 körül született asszonyok hátrakötő kendőjének a következő változatai lehettek, nagyjából 1900 és 1950 között, öregségükig. Szegényebb asszony hétköznapi kasmír kendője rojt nélküli volt, a széle virágos. 45 éves koráig pirosat, utána már feketét viselt. Ünnepi kendője selyemből volt, a szélén rojttal. 45 éves koráig ez a kendője is piros volt, fehér csíkokkal. A legszegényebbeknek csak egy volt, piros selyem, piros rojttal, minden ünnepélyesebb alkalomra. Két piros szokott lenni a közepesebb módúaknak, az egyiknek a rojtja piros, a másiké kék volt, ezeket váltakozva hordhatták az éppen viselt ruhájuk színéhez igazodva. 45 éves kor után már fekete alapú volt a kendő, kék csíkkal. Gazdag asszony hétköznapi kendője szintén kasmír. Alapszíne a viselő 35—40 éves koráig piros, 45 éves koráig bordó, 50 éves koráig világosbarna, 60 éves koráig fekete, mindaddig a széle virágos. 60 éves kor után már csak sima, dísztelen fekete kendőt hordott az asszony. Külön kimenő alkalomra való, virágos szélű, hosszú rojtú piros kasmír hátrakötő kendőt is hordott 45 éves kora előtt. E kor fölött kimenőre ugyanaz volt a kendője, mint a hétköznapi. Ünnepi - templomi és táncos - alkalmakra rojtos selyemkendőt hordott. Ez a kendő a viselő 40 éves koráig piros alapú, a szélén fehér csíkkal. Többnyire három volt belőle, ezeket a fölvett ruha vagy az egyházi ünnep jellegéhez igazítva váltogathatta a tulajdonos. A kék rojtú közvasárnapra való, a piros rojtú „ Újhold vasárnapra” vagyis a hónap első vasárnapjára, a sötétrózsaszín rojtú a legnagyobb ünnepekre, karácsonyra, húsvétra. 50 éves koráig világosbarnát vehetett föl, majd 70 éves koráig fe402