Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet

10.24. Gazdag menyecskék ünnepi fejkötői. Csorna, 1900 körül

CSM. 92.11.1; 98.2.1.1; 91.8.1; 87.1.40

sen fejforma-módosító szerepűek. Csornán a kobak „ azért köllött, hogy szélesebbre tegye a fejet”. Ott a tehetősebb menyecskéknek három-négyféle is volt. (10.23-24.) Szanyban csak kétfélét ismertek. Többnyire piros szalagosat hordtak, de gyászos alkalomra sötétebbet varrtak. (10.16.) Alakja szintén szélesítő. Kapuváron csupán egy fajta díszes ünnepire emlékeztek, de múzeumban található egy másik fajta is, lila-gyászos színezéssel. (10.15.) A kapuvári kobak a fej magasítását erősíti, alapozza meg. Az ottani asszonyok ünnepen följebb tűzték a hajukat, mint hétköznap, és magasabbra került a díszes kontytokjuk, amilyen csak a tíz holdnál több földdel rendelkezőknek volt, akik fennebb is hordhatták orrukat. A kapuváriak olyan indoklását is adták a magasan viselt kéregfejkötő alkalmazásának, hogy „szebb esést ad” a kendőnek, amikor a tarkókötésű kendő sarkait fölkötik, és kétoldalt leomlanak a rojtok. Az esküvője utáni vasárnap jelent meg a templomban az új asszony előszőr asszonyi viseletben, tehát fejkötősen. Kifejezetten ezen a na-398