Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Dominkovits Péter: Győr, Moson és Sopron vármegyék történetéhez (1526-1950)
A vármegyék szabályozó szerepe Az újkori közigazgatás-történetben a vármegyék helyi rendszabályai olykor országos hatályra is emelkedhettek. A 16-17. századi vármegyék - a nagybirtokok működésébe csak olykor-olykor szólva törvényhatóságuk életviszonyait kiterjedt módon szabályozták. A közigazgatási, hadellátási, védelmi normatívák mellett számos büntető-, per- és magánjogi szabályrendeletet alkottak. (Béli 1987; Degré 1971; Turbuly 2000) Több esetben e statútumok országos érvénnyel törvényerőre emelkedtek. Egy ilyen példa Győr vármegye 1693. évi rendszabása, amely büntetéssel sújtotta azokat a földesurakat, akik jobbágyaikat nem engedték az eredeti lakóhelyükre visszaköltözni. Ez a statútum az 1723:XVIII. törvénycikket egy generációval megelőzte. (Wellmann 1979, 31) A vármegyei statútumalkotás virágkora a 16-17. század volt. III. Károly közigazgatási, bírói szervezetet megújító reformjai e funkciót folyamatosan háttérbe szorították, és a 18. század derekától egyre erősebb lett az új központi kormányszerv, a Helytartótanács egységesítő és szabályozó szerepe. Ez természetesen nem jelenthette a vármegye sarkalatos jogainak megszüntetését. A vármegyék immáron felsőbb felügyelet mellett, az adókezelés, községi igazgatás, szokások, vallási-szociális csoportok, valamint ármegállapítások tárgyában továbbra is számos helyi szabályrendeletet alkottak. A statútum joghierarchiában elfoglalt helyére utal a Helytartótanács 1817. évi leirata, melyben felhívta Győr vármegye rendjeinek figyelmét, hogy a megyei statútumok csak királyi jóváhagyás után nyerhetnek kötelező erőt, és azok nem lehetnek ellentétesek az ország joggyakorlatával. A kisgyűlés a törvényhatósághoz szokatlan, rebellis hangnemben szólt e leiratról.11 A gazdasági évre vonatkozó egyik tipikus statútum a pásztorfogadások rendjét szabályozta. Győr vármegye 1830-ban a Szent Mihály és Demeter napi juhászfogadások idejét rendeletileg Szent György napra tétette át, mondván, a korábbi gyakorlat rendetlenségeket szült, a földesurakra, a felfogadó gazdákra is káros volt.12 1835-ben a vármegye több rendszabás megújításával egy valóságos statútum-füzetet alkotott, többek között a zsidókról, cigányokról, mesterlegényekről, koldusokról, orgazdákról, pipázásról, kocsmákról, adózásról, a községi kasszáról.13 A megyei szabályrendelet-alkotások speciális vonulatát jelzik az alsó fokú önkormányzatok működésére tett egységesítések. Ez a tágabb térségben a 18. század derekától kezdődött, de a 19. században teljesedett ki. Zala vármegye már 1753., majd 1769. év során szőlőhegyi szabályrendeletet alkotott, amit Somogy 1777-ben, 38
