Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Balogh Jánosné Hováth Terézia: Az öltözködés és a viselet, mint népművészet
idején is készült a „csitke” (az egész Rábaközben kedvelt, Szanyban „cakedli” néven), a „bodor” nevű rakott fodor (csak a 20. század eleje óta varrták, Csornán is kedvelt), a „puppogó” (szanyi nevén „hólyagos”) és a „békaszáj” formájú szegés (a szanyiak szerint „borgyufogas”). (Horváth T. 1966, 114, 1972, 424; Molnár 1987, 56,61,62) A ruházat elemeinek összeötvözése, viselési módja, testi-fizikai vagy társadalmi-vagyoni szépségideáit célzott meg. Különböző tulajdonságokat hangsúlyozott, vagy éppen palástolt. A viseletek azonosító vagy megkülönböztető esztétikus hatását az alapvető öltözetdarabokon túl bizonyos kiegészítők is emelték. Ezek lehettek ékszerek, díszek, különösebb alkalmakhoz kötődő jelvények, a legények nádpálcája és a nadrágellenzőjükbe húzott díszkendője, a leányok és menyecskék kézben hordott kendője. Vitathatatlan ösztönzője volt a népviselet évtizedeken át való állandó újratermelésének, hogy például a Rábaközben minden falu „...megingathatatlanul hiszi, hogy ő öltözködik legszebben. ” (Hajós 1941 a, 174-175) 10.6. Német női mellény. Sopronbánfalva, 19. sz. második fele. NM.88886 10.7. Magyar női mellény. Szany, 19. sz. vége. NM.67.174.19 381