Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Szalontay Judit: Hímzés

9.62. Halotti lepedő fiakakasos vagdalásos mintával, és szabadrajzú tulipános motívummal.

Csorna, 19. sz. eleje. CSM.N.97.4.1

kivarrt minta különbözteti meg. A tulipántő és a lehajló kelyhek közepén szálvonásos, szálszorításos betétrész található, rajta két kifelé néző madárral. Ezt a központi tulipános kompozíciót két oldalról fordított - a kakasok állásával megegyező - elhelyezésű, faágszerű mintaelem zárja le. Az ép halottas lepedő másik végét is tulipános minta és szerényebb vert csipke szegélyezi. (9.62.)

Színes szabadrajzú gyapjúhímzés

A magyar paraszthímzések jellegzetességei a szabadrajzú hímzéseken mutatkoznak meg legjobban. A sajátos kultúrából, ízlésből fakadó díszítőkészség itt érvényesülhet a legszembetűnőbben. „A magyar paraszthímzések egyértelműen csíkdíszítmények. A csík alakban felrakott díszítményen belül többféle rendezőelv érvényesülhet” (Fél 1976, 22) Az ismétlődő minták a lepedőszélen hosszában és keresztben egyaránt elhelyezkedhetnek. A korábbi szakirodalomból vízszintes elrendezésűnek ismert, színes soproni gyapjúhímzéses lepedőszél mintája jobb oldalról indul, s a lepedő hosszában a felezővonaltól ismétlődik. A kivarrt lepedőszélen a virágtő zöldes fonallal, lapos öltéssel készült, a gránátalmák, szegfűk, tulipánok a vérvörös és a mustársárga több árnyalatát láttatják, a minta egyharmadánál páros, fekete madarakkal. Szár-, lapos- és keresztöltést alkalmaztak a lenvászon alapanyagon. A bemutatott lepedőszél jól szemlélteti, hogy a szőrhímzéseknél kevesebb öltés-343