Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Szalontay Judit: Hímzés
motívumkincse igen változatos, alapjuk a virágtő, esetleg virágaira szétesve és elmértaniasítva. (9.49.) A minta szerkezetét többnyire az egymás mellé, szakaszosan elhelyezett virágtövek, vagy egyes virágmotívumok alkotják. Fölöttük - kizárólag a Rábaköz vidékén - össze nem fűzött, eltérő jellegű mintasorok is láthatók. Ezek a párnavégek a 19. század harmincas évei óta már nem készültek. (Bátky 1924, 2) A fehér szállal hímzett korai rábaközi minták főként díszlepedőkön, párnavégeken és abroszokon maradtak fenn. A lepedők változatosan subrikált - szálhúzásos - díszítéséhez vagdalásos és szálszámoláson alapuló laposhímzéssel varrott díszítés társulhatott. Az ilyen technikákkal készült fehérhímzések mintakincse többnyire geometrikus. (9.50-51.) A hímzőfonal lehet az alapanyaggal azonos fénytelen pamut, vagy fényes fehér selyem. Az egyes példányokon ugyanazon öltésfajták gazdag változataival találkozunk, mint az űri hímzéseken. A rábaközi fehérhímzéseken a száröltéses és a szálhúzásos, vagdalásos csíkminták mellett a nagy áttörések is gyakoriak. A nagyobb motívumok - gránátalma, tulipán, szegfű - közepét, leveleit sakktáblaszerűen töltötték ki különféle keresztöltésekkel, az áttöréseket csipkeöltésekkel díszítették. Jellemzőek a kettős, erőteljes körvonalak a szárak és virágok szélén egyaránt. A fő kompozíció a lepedő alsó szélénél, illetve a párna átforduló keskeny végén jelenik meg 20-40 centiméter széles sávban, keskenyebb, szerényebb szálhúzásos szegélyminta közé fogva. (9.50., 52.) 9.50. Lepedőszél szálhúzásos, vagdalásos, geometrikus laposhímzéssel kivarrt mintarajza. Csorna, 19. sz. eleje. Erdő Klára rajza. CSM.92.9.1 alapján. 9.51. Halotti lepedőből átalakított alsószoknya szálhúzásos, vagdalásos fehér laposhímzéssel díszítve. Csorna 19. sz. eleje. CSM. 929.1 335
