Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Pásztorfaragások

vél keretelésű mángorlója után készült. Arányaiban a kép elhelyezése, nem szólva esetlenségéről, nincs azonos színvonalon Király Zsiga mulatozó párjával. De a két nagy csokor is túlzsúfolt. Király Zsiga arányérzéke, leleménye a mángorló hármas csokra, a közbeiktatott mulató jelenet, valamint az évszám helye által kialakított ritmus teszi egyedülállóvá a darabot. (8.15.) Ezek közül is a legkiegyensúlyozottabb a levegősen elhelyezett csokrainak 7-8-7 számú virágfej elosztása, színezése. Az egész mángorlófelület a bravúros komponálású lóhereleveles kereteléssel e témakör legkiválóbb darabja. Király Zsiga kompozíciója arányaiban könnyed, virágcsokra harmonikus, befedi az egész felületet. Ellenben Török Jánosé nehézkes, a négy kis lábra állított fűszertartó négy fedele túl hangsú-8.14. Fűszertartó. Király Zsiga faragása, О síi 1838. SM.57.77.1 alapján.

8.15. Király Zsiga mángorlója. Nagycenk, 1841. SM.75.17.1

293