Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Domonkos Ottó: Pásztorfaragások

8.5. Juhászkampó. Mórichida „G.P. 1882”. XJM.N.66.10.120

8.6. Rühzsírtartó szaru karcolt díszítménye. Sopron megye, 1871.

SM.57.83.1 alapján.

dőbeli fizetése lészen kész pénzben 20 F.-” a szokásos természetbeniekkel együtt. „A bent tartáson lévő Szolgákra nézve. A Gazdának a kinek jó faragónak kell lenni lészen kész pénzfizetése 20 F. ” (Domonkos 1980 a, 105-106)

Fontos tehát, hogy egy-egy jelentős gazdaság faragó szerszámait számon tartsuk, hiszen a faragószék, esetleg gyalupad, vonókés, fűrész, vésők, körzők segítséget adhattak a nyájak mellett faragó pásztoroknak is. Ezek használata nélkülözhetetlen a mángorlók kiszabásánál, kinagyolásánál, domború lapjának, nyelének kialakításánál.

A kézművesek (ács, molnár, bognár) és a falusi ezermesterek, faragóbéresek által készített mángorlók, mosósulykok, guzsalyszárak és guzsalytalpak rendszerint a szerelmi ajándékozások tárgyai. (7.59-60.) Mindezek nagyszerűen beleillenek a parasztság díszítőmotívumainak körébe, illetve ezek is alakították azok körét. A 18-19. század fordulójáról származó mestergerendák rozettás, szalagfonatos, csigás, feliratos, festett példányai a faragott széktámlák is egy általánosan elfogadott díszítő stílus képviselői. (3.17., 6.14-23.) Ezt mondhatjuk a festett ládák csokrairól, a sarokpadok kazettáiról, a komáromi ládák faragásairól éppúgy, mint a 18. század végi szabadrajzú lepedővégekről, majd a keresztszemes és szálánvarrott párnavégek virágozásáról, a szőttes asztalterítőkről, párnavégekről,

288