Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Domonkos Ottó: Pásztorfaragások
Elsőként Sopron város tanácsa adott ki szabályzatokat 1627-ben, amelynek rendelkezései a város nyolc jobbágyközségére is kiterjedtek. Szent Márton napkor (nov. 12.) az önálló pásztorok, mesterek, akiket „Feldt grafen oder Hertter” azaz mezei grófok vagy pásztorok néven neveztek, alkalmas embert választottak céhmesternek, valamint negyedmesternek (Viertl-Meister), aki a pásztorok és a céhmester közötti tisztségviselő volt. Ez több pásztort és legényeit ellenőrizte. A céh a misén való részvételt, a körmeneten való kötelező megjelenést minden tag számára előírta. A Szent Lélek templomban vettek részt a misén, de hogy mindenki jelen lehessen, nyolc nappal előbb kellett jelezni az összejövetelt. A mise után ebédre kellett marasztalni a papot. Az éves díjat (Jahrschilling) ugyanekkor kellett a céhnek befizetni. (SL. Lad. X. Fase. V. Num. 81.) Meglepő a katolikus követelmények sora, hiszen a város ekkor még többségében evangélikus vallású, akárcsak jobbágyközségeik. A közeli Nádasdy birtokokon, például Nyéken 1636-ban, a szomszédságában lévő szentmiklósi, kapuvári, sárvári uradalmakban pedig 1649-ben kapták kézhez a paragrafusokat. E szerint Szent Márton napján választották maguk közül a bírót, a céhmestert, és a négy negyedmestert, tekintettel az uradalom kiterjedtségére. Kötelesek voltak egy becsületes tanácsbéli személyt atyamesternek tenni Szentmiklóson, (másutt azonban nem), akinek esztendőnként számadással tartoztak. A negyedmesterek Űrnapjára céhbe parancsolták a mestereket és legényeiket, hogy részt vegyenek a körmeneten. A mulasztót egy font viaszra büntették. A körmeneten zászlójukkal vettek részt, majd betérve a templomba áldozniok kellett. A papnak 18 krajcárt fizettek. „Ezek midőn vigben menninek, mindenik szép böcsületesen a czémesterhez menjen és az czémester háza előtt az 8 körtjükkel egyet kürtöljenek, annakutna házához bemenvén, az mit az isten ad, együtt költsék el. ” A körmenet után minden marhapásztor tíz-tíz pénzt tartozott adni a céhládába. Aki távozni készült helyéről, az bizonyságlevelet kért a helység tórájától és azt vitte a szentmiklósi bírónak kezéhez. Aki ezt elmulasztotta, az máshol nem kapott szerződést, amíg dolgát el nem igazította a céh előtt. Céhen kívüli egy esztendőn túl nem menthette magát, köteles volt a céhbe lépni, és egy font viaszt vagy hat krajcárt kellett letennie. A 21 pontból álló artikulusokat esztendőnként kétszer olvasták fel, hogy aki később állt munkába az is tudja magát mihez tartani. A vidéket járó negyedmester költségeiről elszámolt a céhládába, a későbbi félreértések elkerülése érdekében. „15. Az minemő fizetisek ennek előtte régente volt, akármi nivvel neveztessenek azok, gabona, kenyér, vaj, pinz, tej ennek utána is megadattassék. ” Ha egyik 282
