Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balázs György: A gazdálkodás tárgyai, a ház körüli munkák díszített eszközei

Összegezve az eddig írottakat elmondhatjuk, hogy a gazdálkodás eszközei, tárgyai, - a férfiak munkaeszközei - nem tartoznak az elsősorban díszítendő tárgyak közé, használati funkciójuk ezt nem feltételezi. Mégis, a passzív szerepet betöltő tárgyak jobban, az aktív munkavégzésre használtak kevésbé bár, de díszítettek. Általánosan elmondható, hogy elsősorban fából készült, faragott, karcolt vagy vésett díszítésű tárgyak tartoznak ide, de a sokszínűség is megmutatkozik, ha arányaiban nem is egyenlő mértékben: karcolt szaru, poncolt vas, fonott vessző, szalma tárgyakkal egyaránt találkozhatunk. A díszítésmódok, technikák pedig átjárhatóak: a poncolás eredetileg a kovácsoltvas felületének díszítésére használatos eljárás, de fa tárgyakon is előfordul, a karcolás a szaruból készült tárgyakra jellemző, de az aratókorsó felületébe is bekarcolták az évszámokat, jeleket, díszeket.

A ház körüli - jellemzően női - munkák díszített tárgyain a kezdeti geometrikus, karcolt vagy vésett minták mellett végigkísérhetjük a virágminták feltűnését, „befurakodását” a szerkesztett geometrikus motívumok közé, keveredésüket, majd dominanciájukat, amikor már a kötöttebb, geometrikus minták is rozetta vagy forgórózsa alakjában maradnak meg.

Legjellemzőbb, nagy tömegben fennmaradt tárgytípusunk a mángorló, amin a minták feltűnését, keveredését, alakulását nemcsak figyelemmel kísérhetjük, de nagy biztonsággal datálhatjuk is. A másik jellemző tárgycsoport a díszített járombélfák, amelyeknél mindez ugyancsak megfigyelhető, bár kialakulásuk és elterjedésük térben és időben meglehetősen szűkre szabható (19. század, Rábaköz). Két kisebb jelentőségű és hatású tárgycsoportba tartoznak a lőportartó szaruk és a beveréssel, poncolással díszített vaseszközök archaikus, nem mindig népi, paraszti fogantatású tárgyai.

7.96. Mángorló, Sopron megye.

NM. 78.315

279