Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balázs György: A gazdálkodás tárgyai, a ház körüli munkák díszített eszközei

leszkedtek, a gabona nem hullott ki. Ezek a gabonatárolók kevéssé díszítettek, s valószínűleg más tájakról kerülhettek a Szigetközbe. (Filep 1960) A gabonatároló hombárok másik csoportjába azok a nagyméretű tároló ládák tartoznak, amelyek keményfa lábainak hornyaiba faszegekkel széles tölgy vagy fenyő deszkákat rögzítettek. A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum süttöri kamrájába beépített hombár 1820-ból datált, keretezett mezőben lévő felirata szerint „BÖRÖCZ + JOSEF + TSINALTOTTA 21 MARTZIUSBAN”. A datálás és az „IHS” krisztogram - a „H” betűjén kereszttel -, szintén keretezett mezőben található, míg a „MARIA” névjel külön áll a feliratos mező mellett. Az alsó és a második deszkán a datált tábla körül szimmetrikusan helyezkedik el a központfúróval készített, koncentrikus körökből álló díszítés, „pitykézés”. A felette lévő deszka díszítése már nem szimmetrikus, jobb oldalt a Mária névjel karéjos megfogalmazását vésték a felületbe. A hombár lábait, a négy sarokoszlopot és a hosszanti oldal közepén álló két oszlopot alul haránt irányban farúddal összekötötték, ez az összekötés tartja a hombár fenékdeszkáit. Az oszlopok közül a homlokzati oldal oszlopai mélyített faragással díszítettek. (7.52.) A román kori kapubélietek hullámvonalas, karéjos díszítősorára emlékeztető csavart díszítésű, koncentrikus körök alkotta rozettás motívum megtalálható a rábaközi „ajtóragasztók” félfáin és szemöldökfáin, kapubálványokon, a faragott mestergerendákon egyaránt. (Pálos 1911) Mindazonáltal az oszlopok szerkezete, a motívumok kialakítása kizárja, hogy esetleg mestergerendák másodlagos felhasználásáról lenne szó. Az 1834-ből datált hombár szerkezete, lábainak anyaga ugyanaz, mint az előzőé, díszítésében viszont eltér attól. Két részre osztott, homloklapjának alján ívelt felső szélű deszkazsilipek szolgálnak a szemestermény kieresztésére. Elülső két sarokoszlopán és a középső oszlopon is félkör alakú, vésővel mélyített mintákkal szegélyezett mező, alján és tetején nyújtott háromszög alakú díszítés, az alsó „piramis” csúcsán kereszttel. Mindhárom mező alatt ácsolt ládákra jellemző ékrovásos rozettát találunk. A hombár oldal- és fenékdeszkái fűrészelt fenyődeszkából készültek. (7.53.) Az 1839-ből datált hombár szintén hasonló szerkezetű az előzőekhez. Oszlopainak díszítése hosszú, hullámosán ívelt szárú, vékony levelű tulipán, a bal oldali és a középső tulipán alatt félkör élű (holker) vésővel mélyített mintákból álló „piramis”. (7.54.) A mestergerendák, bálványok, kapufélfák, s fentiek szerint a hombárlábak, oszlopok díszítésének eszközei Pálos Ede szerint a következők: „A rovás egy Vformájú vésővel (kecskelábbal) történik. A rováshoz, véséshez használják még a gömbölyű vésőt, a silingvágót, laposvésőt. A pitykét központi fúróval mélyítik. A díszítmény fő eleme a tulipán, mint mindenütt, a hol népies díszítés jelentkezik. ” (Pálos 1911, 161-162)

7. 53. Díszített, datált hombár. Siittör, 1834. SZNM.70.77.8 alapján.

7. 54. Díszített, datált hombár. Rábcakapi, 1839.

SZNM.88.22.126 alapján.

259