Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balázs György: A gazdálkodás tárgyai, a ház körüli munkák díszített eszközei

7.39. Szalmából kötött méhkasok. Sérfenyősziget, Cikolasziget, Mórichida, 20. sz■ első fele. a.) XJM.N.66.7.1 alapján, h.) XJM.N.66.7.3 alapján.

c. ) XJM.N.66.10.140 alapján.

d. ) XJM.N.66.6.1 alapján.

felállított, cseréptetős méhesekben két-három deszkapolcon helyezték el a szalmából fűzvesszővel kötött, változatos formájú kasokat, amelyeket télire betapasztottak, s úgy teleltették át a méhcsaládokat, általában a padláson. (7.39.)

Földművelés

A 19. század végéig - a nagy uradalmakat kivéve - a földművelés külterjes volt, a határt három nyomásban művelték, egy részét pihentették, ugaron hagyták, trágyázták, másik részébe őszit, harmadikba tavaszit vetettek: búzát, rozsot, gyakran a kettőt keverve „kétszerest”, de termeltek lent, kendert, burgonyát, kukoricát is. A földet faekével szántották, „...körülkerülgetve a földet, a széleitől kezdve befelé. Fafogú boronával simítottuk el. [...] Kézzel vetettünk köténybül. Minden lépésre kiszórtunk egy marék magot jó magasra, hogy mindenhova jusson belőle.” (Timaffy 1975) (7.40.)

A szénát kaszával vágták, a gabonát pedig sarlóval aratták vidékünkön a 19. század végéig. A kismegyeri puszta 18. századi tér-7.40. íves gerendelyü faeke, Felpéc.

XJM.N.64.76.1

252