Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balázs György: A gazdálkodás tárgyai, a ház körüli munkák díszített eszközei

7.2. Foncsorított és olvasztott aranyrögök, aranygyűrű. Acs, 1964. XJM.N.65.1.14.1-6

tott aranyat hívták „sáraranynak”, amiből az ékszerek készültek. (7.2.) A képen látható gyűrű nem díszített, maga az anyaga, az arany hordoz olyan jelentést, mint egy díszített tárgy, funkciója hasonló a faragott, díszített, vagy éppen hímzett szerelmi ajándékokéhoz.

Erdőlés, famunkák

Az „erdőlés”, az erdőhöz kapcsolódó famunkák elsősorban területünk déli szomszédságában, a Bakonyban jelentősek, onnan hoztak szerszámnyeleket, favillákat, kaszanyeleket, mindenféle egyéb faeszközöket. Az Alpokalja, a Rábaköz erdeiben mindamellett a környező falvak famunkáikhoz alkalmas fákat találtak. A Sopron vármegye középső és déli részén elterülő „Nagy Erdő” még 1840 körül is majdnem összefüggő erdőség volt, amelyet csak az irtásfalvak, Iván, Pusztacsalád, Csapod, Himod,.Hövej, és az azokat összekötő utak bontottak meg. Itt a fával való foglalatosság általánosan elterjedt. Erre utal a közgyűjteményekben fennmaradt nagy számú favágó, fafaragó eszköz, illetve azokkal megmunkált tárgyak, amelyek között díszítettek, faragottak, datáltak egyaránt előfordulnak. Ezekben a falvakban fából ácsoltak, faragtak disznóólakat, hidasokat, melyek közül a Fertő vidékére is szállítottak, s tetőfedéshez való nádért cseréltek el. A fafaragás egyik legfontosabb

232