Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
F. Tóth Zsuzsanna: Lakáskultúra
Ládák A ruhák és az egyéb használati tárgyak, illetve értékek tárolására különböző méretű ládákat használtak. Korábban valószínűleg itt is ácsolt ládát készítettek a házasulandó leánynak kelengyebútorként. Ezeket az asztalosok által készített ládák kiszorították, az ácsolt technika csak a hombárládák esetében maradt fenn. (Filep 1960; Füzes 1984, 49-51) A vármegyéink asztalosmesterei számára készült limitációkból a 17. század közepétől tudjuk követni a ládák formai és méret-béli változatait. Az 1665-ös Moson megyei árszabás szerint „Egy öregh I nagy] ladat festettet egy forénton, Kissebbet ötx’en pénzen ” adhatott az asztalos. Az 1723-as győri limitációban „1 Öreg két singes lábos s festet dupla ruha ládát 1 Ft 50 dénár; Másfél sing kisseb ládát pléhel, és más vasazásával 1 Ft 25 dénár; 1 Réffes Ládát pléheset 85 dénár; 1 Singes festet ládát 75 dénár ” értékűnek határoztak meg. (1 sing = kb. 60 cm) Az 1812-es Sopron megyei szabályozás háromféle nagyságú „föstött” láda árát tartalmazza. (Csukás 1996, 71; Domonkos 1980, 96) Ez időben tehát általában az asztalosok által fenyőfából készült ládák terjedtek el. A vásárlók anyagi helyzete határozta meg, hogy mekkora ládát választottak.(6.39-42.) 6.39. Láda. Szarvkő, 1756. SM.56.183.1 6.40. Láda. Sopron, 1762. SM. 71.2.2 6.41. Láda. Magyaróvár, 1815. HM.56.55.1 6.42. Láda. Magyaróvár, 1820. HM.68.17.1 207 I
