Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
F. Tóth Zsuzsanna: Lakáskultúra
met fordítottak. Ezeket a szobákat már virágozott mintájú bútorokkal lehetett berendezni, felváltva azokkal az addig használt viszonylag egyhangú, karcolt, faragott díszítésű keményfa bútorokat. (Csilléry, 1972) A 18. századból csak kevés adattal rendelkezünk. Bél Mátyás 1735-ös, Moson vármegyét ismertető leírásában említi, hogy a németek: „ Házaikat többnyire kőből építik és ezeket a tekintélyesebb gazdák olyan bútorokkal rendezik be, hogy nemes ember lakásául is megfelelnének.” A horvátok: „Házukat német mintára építik, de annál szegényesebben bútorozzák be. Csak keveseknek van olyan fűthető szobájuk, amelyek a kemencéből a szobába áradó füsttől ne lennének sötétek, sőt egyenesen gyászos kinézetűek. ” (Bél 1985,44,46) A megye területén élő három nemzetiség sajátos népi kultúrát hozott létre. Ez a lakáskultúrában - a bútorok formájában, elrendezési módjában, díszítésében is nyomon követhető. A tiszta szobák bútorainak elhelyezésére a megye egész területén a sarkos elrendezés a jellemző. A kultikus térben állt az asztal a padokkal, a szomszédos sarokban a szebbik felvetett, mennyezetes ágyak, melyek előtt a faragott székek kaptak helyet. A székeknek nemcsak ülőalkalmatosságként volt fontos szerepük, hanem díszítésükkel kiemelték a mennyezetes ágy hatását. A velük szembeni tér a munkatér, a szoba e részében volt a fűtőberendezés is. (Csilléry 1972) (6.1.) Valószínűsíthető, hogy vidékünkön a jobbágyházak bútorhasználata már igen korán kialakult. Erre példát adnak azok az összeírások, illetve jegyzőkönyvi adatok, melyekben az elkobzott, vagy egyéb módon eltulajdonított bútorokról is szó esik. A Fertő vidékén, Jankó János portáján például, 1515-ben már három asztalt is feljegyeztek. Talán ez a legkorábbi adat hazánkban az asztalokról. Formáját tekintve valószínűleg a gótikus jegyeket viselő, az asztal lapja alatt fiókkal ellátott példányokról lehet szó. 1648-ban Fertőrákoson a martalócok polcokat, asztalokat székeket és padokat semmisítettek meg. (Csilléry 1997, 384, 399) A Fertő-vidék lakásberendezésének változását a fertőszéplaki tájház-együttes mutatja be. A bútorváltás folyamatában a paraszti kultúrára kívülről ható ízlésváltozás, valamint a gazdasági felemelkedés is szerepet játszott. A 19. század közepén még általános volt a festett bútorok használata. Az 1850-1860-as években a menyasszonyi kelengyés ládák még kiemelt darabjai voltak a tisztaszobáknak, bár az 1780-as évektől kezdődően már az új bútortípus, a szekrény váltja fel őket. A szekrény megjelenésével megindult a régi bútorrend felbomlása is, mivel az nem a láda helyére, hanem a két ágy közé, vagy a pad végéhez került. Ebben az időszakban a reprezentatív mennyezetes ágyakról lekerült a mennyezet, és a torony részét is megcsonkítják, követve ezzel az akkoriban általánossá váló polgári bútordivatot. 186
