Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Timaffy László: Táj és ember

1.12. Schöpf Ferenc győri főjegyző szőlőhegyi birtoka Écsen, 1820.

GyL Schöpf-féle örökség iratai.

soproni történelmi borvidéket. (1.10-11.) E terület borait a 18. század közepéig a kereskedők Sziléziáig szállították. A Pannonhalmi dombság termését a vastag löszrétegbe vájt lyukpincékben érlelték a Bencés Apátság szőlőmunkásai. (1.12.)

A 19. században a folyó- és állóvizek szabályozása következtében megváltozott a vidék képe. Az addig elárasztott, vagy víz által veszélyeztetett területeken is intenzív mezőgazdasági termelés indult. A természetes növény és állatvilág „kiélése” elenyészett, csak a legszegényebbek kényszerültek a gyékény és a sás feldolgozására. A rendszeres dunai gőzhajóforgalom áldozatául estek a hajómalmok. A jobbágyfelszabadítás és a birtoktagosítások után a paraszti gazdaságok is bekapcsolódtak az intenzív piaci árutermelésbe. A közeli nagy- és ipari városok élelmiszerigénye, a kedvező vízi és vasúti szállítási lehetőségek serkentőleg hatottak a gabona és ipari növény termesztésére, az állattenyésztésre.

Az átalakuló tájban a földrajzi, természeti feltételek a 20. században már egyre kisebb szerepet játszottak. Befejeződtek a nagy természetátalakító munkák, állandósították a Fertő vízszintjét, véglegesen lecsapolták a Hanságot, a Szigetközből elterelték a vizet. Felborult a természet és a benne élő ember harmonikus viszonya, szegényebbek lettünk, eltékozoltuk eleink tudását!

16