Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Timaffy László: Táj és ember

és nagyrészt a folyó bal oldalát övező falvakat is. ” (Horváth L.

2001, 440) Ez volt az oka annak, hogy a Szigetközben a legeltető állattartásnak egy különleges módja alakult ki. A külterjesen tartott gulyákat a Duna folyóágain szigetről-szigetre úsztatták át legelni.

(Timaffy 1972) (1.5.) A szigeteken kialakított téli szállások a 19. század végére önálló településekké váltak. A viszonylag nagy népsűrűség, illetve a vele párosuló földínség miatt nagy szerepet játszott a gyűjtögető gazdálkodás. A Duna vize, a nádasok, erek. lápok, ártéri erdők bőven ontották kincseiket: a halat, a vadat, a madártojást, a „nadályt”, a mézet, a fát, vesszőt, sást. Speciális foglalkozásként ismert volt az aranymosás, aranyászás. 1831-ben Ásványon hetvenkét, Lipóton harminckilenc család élt aranyászásból.

(Uzsoki 1959; 1961; Timaffy 1961 a) (1.6-7.) A bővizű folyóágakon a 20. század elejéig hajómalmok tucatjai őrölték a gabonát. A folyami „nagyszerszámos” halászat több szigetközi halászbokornak adott megélhetést. (Czigány 1962; 1963; 1965)

A megye legnagyobb állóvize a Fertő tó. A környező falvak la- ( ^ Gyékényszövők Puszkóit látta el hallal, aminek minősége és mennyisége - az állandóan tasomorján. változó vízszint miatt - erősen ingadozott. (Bárdosi 1994) A tó Rodiczky 1896 nyomán.

13