Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Filep Attila: Építkezés
épületek felújításánál mind gyakrabban alkalmazták a pilléres, árkádos folyosóval való bővítést. A húszas-harmincas évek új építkezései, felújításai szinte mindig falazott pillérű tornácok építésével jártak. Bár ezek már egyre kevésbé idézték barokk előképeiket, többnyire a pilléreket, oszlopokat összekötő boltívek elmaradtak, a tornácokat pedig már többnyire csak síkmennyezettel fedték le. A megye déli szélén keskeny sávban előfordultak olyan falazott tornácok, amelyeket a Bakony vidéki építőműhelyek mesterei készítettek a 19. század második felétől. Megjegyzést érdemel, hogy Nagyerdő vidékén illetve a megye déli szegélyében előforduló korai, a polgárosulás előtti tornácépítés hagyománya minden valószínűség szerint összefügg a kéménynélküli, füstöskonyhás lakóházak használatával, ami egyben a közép és a dél-, délnyugat dunántúli házfejlődéshez fűződő ma már elfeledett kapcsolatokra is utalhat. (4.74-85.) 4.84. Kéttáblás külső konyhaajtó, Csorna. Filep Antal felvétele 1965. 4.85. Ajtórács az aprójószág ellen, Csorna. Filep Antal felvétele 1965. Tüzeloberendezések A megye a hagyományos lakás- és építőkultúrája az utóbbi évszázadokban a középmagyar háztípus elterjedési területéhez tartozott, amit jól mutatnak a kisalföldi házak tüzelőberendezései. A konyháknak két alapvetően eltérő típusát alakította ki a kisalföldi nép. A megye Duna-menti, mosoni, győri térségeiben előtérre és kéményaljára tagolt keskeny konyhát építettek. Az előteret és 145
