Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Filep Attila: Építkezés
sát szegő széldeszkák számára. A gerincszelemen, a két vendégszelemen és a két koszorúgerenda a tető héjalása alatt helyezkedett el. Ezeknek a gerendáknak a végeihez nem lehetett közvetlenül felszerelni a széldeszkákat. Ezt a szerkezeti gondot úgy oldották meg, hogy a gerincszelemen végére erős deszkázatot, toromba-kötényt vagy torombakötést szegeztek. (4.55.) Erre rögzíthették a szélvagy torombadeszkákat. A vendégszelemen és a koszorúgerenda végeibe nagyméretű, „L” alakú kovácsoltvas szegeket vertek. A gerenda végéből kiálló szög darabot kígyó alakban kovácsolták ki, átlyukasztva ezekhez rögzítették a tetőzet szegélydeszkáit. Az oromzatok kovácsoltvas részeit is, és a deszkázatot is díszítőelemekké formálták. Különösen a torombakötéseket fűrészeléssel, rátétlécekkel gazdagon tagolták. (Filep 1990) A 20. század elején készített fényképek, dokumentációs rajzok, felmérések bizonyítják, hogy a torombakötéseket és a szegélydeszkázatot festették. Az 1920-as évektől a festett díszítést elhagyták. A gyorsan korhadó, romló deszkázattal szinte nyoma veszett a díszítőművészet, egyben a kisalföldi népi építészet e jellegzetességének. Pálos Edének és lelkes tanítványainak köszönhető, hogy ma fogalmunk lehet erről az értékes népi díszítőművészeti jellegzetességéről. (4.101.) A torombakötéses oromzatok jellemzőek voltak Moson, Győr, Pozsony, Komárom megyék területén a magyar településeken. Hozzátartozott a hagyományos népi építészethez a Sopron megyei térségben, a Rábaközben. Nem voltak ritkák Dél-Nyitra, Dél-Bars magyar községeiben. A 19. század utolsó harmadában az új építkezéseken még Hont megye Ipoly völgyi falvaiban is alkalmazták. Az ajtó eló'tti boltozatok A kisalföldi népi építészet talán legjellegzetesebb díszítő elemei a lakóház bejáratát és a kamrák, istállók ajtait keretező ajtó előtti boltozatok voltak. A régebbi néprajzi irodalomban gádorként, hambitként vagy ambitként jelölték. Megyénkben ajtó előtti boltozatnak, szélfogónak nevezték. Előfordult, hogy némi hamiskás utalással legényfogónak mondták, hiszen a lányoknak az udvarló legénnyel kikísérés közben a bejárati boltozatnál lehetett hosszabban beszélgetniük. A szélfogó kifejezés a szabadkéményes konyhák szabályozottabb huzatára utal. Az ajtót keretező, díszítő boltozatos építmény megakadályozta, hogy az udvaron végigfutó szélfúvások becsapjanak a konyhába, és a kéményből visszahúzzák a füstöt. A bejárati boltozatok egyszerű építmények voltak, de szépen tagolták 134
