Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Filep Attila: Építkezés
Alaprajzok A kisalföldi lakóházak építészeti megjelenését meghatározza az épületek alaprajza. Megyeszerte a lakóépületek alapsejtje egyszerű, háromosztatú volt: szoba, konyha (pitvar, előtér és kéményalja), kamra. A konyha előteréből lehetett a szobába vagy a kamrába bejutni. A kedvezőbb vagyoni helyzetű rétegek, gazdaságukkal arányos családi üzemeikhez szükséges lakószobájukat, kamráikat (magtárukat) istállóikat egy menetű, soros alaprajzzal építették meg. A második lakószobát általában a harmadik helyiségként alakították ki úgy, hogy ennek az ajtaja is a konyhába nyílt. Az élelmiszereket és a háztartási felszereléseket befogadó kamrának olykor ebből a második lakóhelyiségből is lehetett ajtaja, az udvarra nyílón kívül. A többi helyiség, a kamrák, az istállók mind az udvarra nyíltak. Csak az átlagosnál nagyobb birtokkal rendelkezők rakattak különálló életesházat, magtárt, istállót is. Az alaprajzot korábban a ház mindkét végén, az utcán is és az udvaron is egy nagy terjedelmű szín egészítette ki. Utóbb az atcai színeket mind lebontották. (4.9., 4.72.) Megyénkben, ahol egy-egy nagyszülő esetleg dédszülő leszármazol - három, négy nemzedék - együtt éltek és gazdálkodtak, a fiatalok rendszerint a házasodásuk után is a családi vagyon- és a házközösség keretei között maradtak. Olykor, akár négy lakóegységet kellett kialakítani. Ilyen esetekben hetven, nyolcvan métert is meghaladhatta egy-egy lakóház hossza. (4.19., 4.24., 4.29., 4.44.) A helyi hagyomány megkívánta, hogy a rendkívül hosszú lakórészt és a hozzá tartozó gazdasági helyiségeket egyetlen tetősík alá foglalják. Az épület hosszát úgy igyekeztek csökkenteni, hogy néha a második lakóhelyiséget keresztbe fordítva építették fel, így a szoba csak a szélességével növelte az épületet, akár négy-ötméternyire kiállt a végével az udvari homlokzat falsíkja elé. Általános megoldás volt az is, hogy a harmadik lakószobát az utca vonalára, a hosszanti tengelyre merőlegesen építették. Ezeket az épületeket nevezte a helyi nép keresztházaknak. (4.45-46.) A keresztszámyban elhelyezett lakószobák nem közvetlenül csatlakoztak a hosszanti szárnyhoz. Minden esetben kis előteret, folyosót alakítottak ki a két lakószárny között. Ebbe nyílt a keresztszámy szobája. Az előtérnek mind az utcára, mind az udvarra nyűt ajtaja. Ebből a térből lehetett fűteni a harmadik lakószobát, a kályha füstjét az előtérben felépített szabadvagy sípkémény vezette el. 120
