Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)
Filep Attila: Építkezés
4.15. Tóközi és hanságszéli települések. 1. Katonai Felmérés részlete. Coll.IV. Sec.XII. 1780 körül. MH. HTT. > 4.16. Nagyhatárú települések az egykori hódoltsági területen. I. Katonai Felmérés részlete. Coll.IX. Sec.XIV. 1780 körül. MH. HTT. > 4.17. Irtásfalvak az egykori Sopron megye nagyerdei részén. I. Katonai Felmérés részlete. Coll.V. Sec.XII. 1780 körül MH. HTT. Megyénk lakossága szívós munkával igyekezett tájunkat minél teljesebben hasznosítani. A középkori Sopron megye területén hatalmas, összefüggő erdőségeket hódítottak meg a földművelés számára. Jól jelzik ezt a 18-19. század folyamán készített katonai térképek. A mai osztrák-magyar határ és a Rába közötti összefüggő erdőséget a falvak eredetileg szigetszerű irtásokon ülték meg. (4.17.) A Hanság, a Rábaköz, a Tóköz, a Szigetköz és a Csilizköz népe már a megyei, illetve állami árvízrendezés előtt hatalmas területeket tett a gazdálkodás számára hasznosíthatóvá. A Sokoró vidék szőlőhegyeinek földjét is irtással kellett elhódítani a hajdani erdőktől. A Csallóközben, az Öreg-Duna mentén sorakozó szűkhatárú falvak rákényszerültek, hogy intenzív ártéri gazdálkodást folytassanak a szigeteken. Tejfalu, Csölösztő, Doborgaz, Vajka egyházi nemes falvai már a 18. században istállókat telepítettek a távoli szigeti legelőik mellé. Ezek a községek tartozéktelepei lettek. A 19. század folyamán az árvízrendezés és a gőzhajózás érdekében végzett munkálatok révén megváltozott a Duna medre, felgyorsult a folyása. Egyre nehezebbé vált az ártéri szállások és az anyaközségek közötti kapcsolattartás. Mind több család véglegesen kiköltözött a dunai 100
