Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)
Pápai Emese: A győri Nemzetközi Művészetelepről, 35 éves jubileumi kiállítása kapcsán
PÁPAI EMESE: A győri Nemzetközi Művésztelepről, 35 éves jubileumi kiállítása kapcsán A 35 éves évforduló alkalmából a Városi Művészeti Múzeum retrospektív kiállítást rendezett Győrben. A kerek, vagy majdnem kerek évszámok általában kiváló alkalmak az objektív mérlegelésre, a belső szakmai értékelésre és a közönség visszajelzéseire. Ez utóbbit tekintve, a stiláris, technikai és tartalmi szempontból egyaránt gazdag és tanulságos kiállítás a meglepetés erejével hatott a művésztelep életét élénk figyelemmel kísérő, ahhoz számtalan ponton kapcsolódó győri és nem győri művészekre, műkedvelőkre. A kiállítási főszezonban két hónapig nyitva tartó tárlaton mintegy 200 művész alkotása volt látható. Az elmúlt 25 év művésztelepi munkái a logikusan adódó kronológiai rend mellett sajátos összhangban mutatkoztak, amit a bonyolult oda-vissza utalások és váratlan összecsengések kifejezetten izgalmassá tettek. Az 1969-ben alapított művésztelep első hét éve meglehetős homályba vész, gyakorlatilag nincs a múzeum gyűjteményében ebből az időszakból származó, értékelhető alkotás. A városi szorgalmazásra létesített telep működése kezdeti időszakában másod- és harmadrangú dunántúli festőművészeket és rajztanárokat vonzott a régióba olyan célzattal, hogy a dinamikusan fejlődő városban kortárs művészeti életet gerjesszenek. A város ez irányú reményeit a ’70-es évek közepén Győrben otthonra találó, Budapesten végzett fiatal képző- és iparművészek teljesítették be. Az ő kezdeményezésükre alakult ki a művésztelep új, nemzetközi mércével mérhető, korszerű arculata, amely fontos hivatkozási pontja hazai művészettörténetünknek. Győr komoly ipari kultúrájára támaszkodva, a helyi gyárakkal és szövetkezetekkel vállvetve - a másik három dunántúli város, Siklós, Dunaújváros, Nagyatád mellett -, országos szobrászati alkotóteleppé alakult át a győri művésztelep. A városhoz közvetlenül kötődő, az alkotótelep szervezésében is résztvevő Hefter Lászlón, Illés Csabán, Ézsiás Istvánon és másokon kívül olyan autonóm művészi utat járó, jobbára konstruktív szellemben alkotó művészek dolgoztak itt, mint Bohus Zoltán, Csiky Tibor, Fajó János, Lugossy Mária, Nádler István, majd Budahelyi Tibor, Gaál Tamás, Galántai György, Haraszty István, Hetey Katalin, Sass Valéria, Trombitás Tamás, Várnagy Ildikó, ef Zámbó István és sokan mások. A hivatalos művészetkritika látókörén kívül, a második „T” égisze alatt, a művészek viszonylag szabadon élhettek az ipar nyújtotta értékteremtési lehetőségekkel, a gyárakban és szövetkezetekben rendelkezésükre álló változatos anyagokkal és modern technológiákkal. A rendszerváltás, jelesül a győri ipar privatizációja, a művésztelep indusztriális hátterének fokozatos megszűnését eredményezte. Túlélési lehetőség a művésztelep számára ezúttal a nemzetközi nyitásban és a profilváltásban mutatkozott. A neves, nemzetközi elismertségnek örvendő hazai művészek mellett a ’80-as években először a Sindelfingenben, Duisburgban, Kuopioban, Erfurtban és 5
