Mészáros Júlia, N.: 35 éves a Győri Művésztelep. Történeti áttekintés, művek, életrajzi adatok, beszámoló a jubileumi találkozóról - Győri művészettörténet 4. (Győr, 2003)

N. Mészáros Júlia: A Győri Művésztelep működésének és alkotótevékenységének 35 éve

eszményekben azonos sugárzást oldhatna ki magából. Úgy érezzük, ehelyett csak becsülettel megalkotott (vagy konstruált?) müveket látunk, és az alkotóikat ennek tudata mintha megnyugtatná... A nyugalom ellenben megkísérti az öncélú formalizmust, a belterjességet, a kreativitás helyett a spekulációt, a művészi gondolkodás telepe helyett a telepszerű műveket dédelgeti. " (102) Ugyanezen szerző egy másik cikkében hasznos tanácsot osztogat a kiállító művészeknek, akik közül az egyik, mint írta - önteltnek beállítva őt - „kétségbe vonta, hogy a munkás, tanító, kritikus felérhet odáig, hogy e képzőművészek alkotásait - mértékadóan minősítse. ... Szemléletmód változásra van szükség? Bizonyára. Nem a stílus egyneműségét óhajtjuk valamennyi győri művésztől, hanem nézeteik, érzeteik tisztázását, tévhitük homályos zónáinak eloszlatását. Sokkal szerencsésebb egy művész, ha hasznosulni, mint érvényesülni képes. Az érvényesülés - amelyen önkifejezést értek - csak igazán nagy szellemek számára érdemes cél. Másoknak mindez hiábavaló erőfeszítés, végső soron haszontalan. Ezért inkább szerencsésebb hasznosulni, alkalmassá válni valamire, mint tévelyegni... a neoavantgarde egyfajta szelidülését is jelenti az idei művésztelep ... Annyi kiegészítés azért szükségeltetik, hogy a művészeknek a kínálkozó lehetőségben azt kell látniuk, hogy az állami mecénatura a segítséggel azt igyekszik serkenteni: a produktum egyetemes vagy nemzeti közösség javára váljék. Hogy a művésztelep résztvevői profitálnak a mecénatúrából? Az természetes. De csak ennyivel nem elégedhetünk meg. ” (103)

A 15 éves művésztelepi kiállításról a helyi újság - néhány mű reprodukciója között - már csak a kiállítás megnyitásának tényét és a rendezők nevét közölte. (104)

Salamon Nándor, a Szombathelyi Képtár igazgatója viszont hosszabb méltatást írt a Naplóban az itt szereplő veszprémi alkotókról. Kiállítás ismertetőjében finoman bírálta a rendezőket a szigorú válogatásért és szóvá tette, hogy „a kezdetben csak festőket fogadó alkotótábor művészi eredményei rejtve maradtak a látogatók előtt. ” (105)

A következő évben őt is a művésztelep nyílt támadói között találjuk, aki többes szám első személyben dorgálja a 17. művésztelep résztvevőit, elhintve azt a gondolatot, hogy a művészek léhaságukkal az alkotótelep létét veszélyeztetik: - „Dunántúli festők alapították a hatvanas években a győri alkotótelepet. Szorgos, eredményes munka folyt, hangulatos kiállítások adtak számot a város szépségeinek rég óhajtott felfedezéséről ... kezdetét vette a „megörökítés”, de jött a koncepcióváltás. Az ipar dühöngő jelenléte, meg némely türelmetlen sugalmazások más irányba fordították a művésztelep „ közönségcentrikus" életét. Mára néhány ember maradt, akik ugyan tisztultabb vonalat követnek, hasznosítják a modern ipar anyagi és technikai lehetőségeit. Szellemi együttgondolkodásról azonban nincs szó, s nem akarnak megszületni a várva várt jelentős művek sem... Tíz művész nevét számoltuk össze. Ennyien élvezték tavaly a vendégszeretet, támogatást. A viszonzást jelképező tárlaton mégis mindössze hárman - Csepregi, Galántai és Lakatos - nyújtanak kielégítőt, bizonyságát a hasznosan töltött időnek. Pedig a mecénás város többet érdemelne. A közöny,

51